1. 2002-ben
minden jel arra mutatott, hogy a Fidesz újra megnyeri a választást, hiszen a
gazdaság nem volt rossz helyzetben, voltak ugyan irritáló korrupciós ügyeik, de
nem ezek miatt veszítettek. Hanem, mert elkezdtek nagyon kulturálatlanul
viselkedni, agresszívan támadták a másik oldalt, arrogánsan magasztalták
magukat, érveik inkább hangosak voltak, mint logikusak, megszólalásaikból
sütött a gyűlölet és a kirekesztés.
2. Ez
nem volt szimpatikus a többségnek, ezért visszahozták a hatalomba a régi
elitet, akik éppannyira korruptak voltak, csak szerényebbek. Viszont a nagyon
agresszív és populista ellenzék miatt nem merték meglépni a szükséges
reformokat, majd elkövettek egy kapitális hibát. Leváltották a népszerű, és
hozzáértőnek tűnő miniszterelnököt egy olyan emberükre, akivel soha nem nyertek
volna választásokat, mivel nyilvánvalóan az előző rendszerrel való közeli
kapcsolatainak köszönhetően lett gazdag üzletember. és ezt még csak nem is
szégyellte.
3. Egy
ilyen miniszterelnök viszont olyan kiváló támadási felületet jelentett az
ellenzéknek, hogy még választási programot sem kellett írniuk, vitákba sem
kellett bocsátkozniuk, egyszerű negatív propagandával is 2/3-os többséget
tudtak szerezni. Ez viszont nagy baj volt, mert a nyerteseknek a legfőbb dolguk
az lett, hogy többségüket kihasználva bebetonozzák hatalmukat, minden vezető,
és nyereséget termelő pozíciót a magukévá tegyenek, miközben a gazdaság
problémáit meglehetősen dilettáns módon kezelték, illetve megoldás helyett
inkább elintézték azokat azzal, hogy kijelentették: azokat az előző kormány
okozta, és kijavításukon ők erőn felül dolgoznak, de az EU vagy más ellenséges
erők puszta rossz szándékból ezt megakadályozzák.
4. A
legnagyobb balszerencse azonban az, hogy a magyar társadalomból hiányzik a
tisztesség. Akárkik kerülnek hatalomra, első dolguk a haszonszerzés a közvagyon
kárára, lehet az privatizáció, vagy állami beruházás megcsapolása, akármi…A
fejlett demokráciáktól eltérően nálunk nem ítéli el a társadalom az
ügyeskedőket, vagy legalábbis nem olyan mértékben, hogy ne érné meg lopni,
csalni és hazudni. Nálunk nem egyértelmű érték a kulturáltság; az, hogy valaki
logikusan érvel, meghallgatja a másik felet, és konszenzusra törekszik. Ha
valaki nem könyököl, nem próbálja az érdekeit mindenáron érvényesíteni, hanem
udvarias, előzékeny, azt szimplán baleknak tartják. Ezzel szemben egy fejlett
társadalomban akármilyen ideológiára hivatkozik is a vezető, aki saját érdekeit
a közösség elé helyezi, csúsztat, nem mond igazat, az méltatlanná válik a
hivatalára, és a társadalom megvetése sújtja.
