A kurva anyád, Pjotexin!

Akárhányszor rádiót hallgatok, hónapok, vagy évek óta kénytelen vagyok meghallgatni a kibaszottul irritáló reklámot, melyben valami szer szedését javasolják, antibiotikum szedése mellé. (Több csatornán is nyomják) Nem szedek antibiotikumot! Akik szednek, azok fertőzéssel küzdenek, és orvos írja fel nekik a gyógyszert. Ha szükségesnek látja, akkor javasolja mellé ezt a pjotexint is. De ez a reklám nem az orvosoknak szól, hanem a betegeknek akarja lenyomni a torkán a reklámozott termékét. Iszonyú nagy összeget költhetett a gyógyszercég az állandó reklámra, érthetetlen, hogyan remélik azt visszakapni egy olyan terméktől, amire nem túl sok embernek van szüksége évente. Másrészt pedig elég egyértelműen akar ösztönözni felesleges antibiotikum szedésre, ami köztudottan nagyon veszélyes, mivel segíti a mindenre rezisztens baktériumok megjelenését. A leglogikusabb következtetés tehát, hogy ennek a folyamatos irritáló reklámnak a célja nem más, mint növelni az emberek antibiotikum fogyasztását, ezzel közvetve segíteni még veszélyesebb baktériumok létrejöttét, amik ellen még több, még drágább antibiotikumokat kell majd vásárolni a gyógyszergyáraktól. Ez nagyon aljas terv, de ha igaz, akkor én szívesen megkeresem a reklám gyártóját, és megrendelőjét – amit nem lehet nehéz kinyomozni – és, ha a hatóságok nem hajlandóak rá, akkor személyesen vonnám őket felelősségre!

Levezetés

1. Azok az országok sikeresek, ott van jólét és szabadság, ahol liberális, plurális demokrácia van. Ahol biztosított a tulajdonjogok védelme. Ahol a vállalkozásoknak egyenlő esélyeik vannak a piacszerzésre, állami, önkormányzati megrendelések megszerzésére. Ahol az egyének boldogulásának, sikeres karrierjüknek, vezető beosztásuknak nem a párthűség és a lekötelezettség a feltétele. Ahol a szabad verseny feltételei adnak ösztönzést a kiváló teljesítményekre. Ahol a politikai elit kezében nem összpontosul akkora hatalom, amiről nehéz lenne lemondani, amit mindenáron meg kellene védeni. (Lásd: Acemoglu-Robinson: Miért buknak el nemzetek?)

2. Azok a politikusok, akik nem a fenti társadalmi berendezkedésre törekszenek, hanem bármi másra, azok rövid és hosszútávon egyaránt saját nemzetük sikerének útját állják, polgáraik boldogulását akadályozzák.

3. Aki a saját nemzetének szolgálata helyett azt kizsákmányolja, és hatalma megőrzését fontosabbnak tarja a nemzet felemelkedésénél, az hazaáruló.

4. A magyar politikai elit többsége tehát hazaáruló.

5. De mi a szarért választ meg a nép hazaárulókat? Miért ad felhatalmazást bizonyítottan hazug, arrogáns, demagóg, gerinctelen, gyűlöletkeltő, képmutató, hatalommániás, korrupt, dilettáns, hitvány, nagypofájú, stb. politikusoknak, ahelyett, hogy tisztességes jelölteket támogatna? Talán nem szerezheti meg tisztességes ember egy párt támogatását, nem kerülhet vezető pozícióba háttéralkuk nélkül? Talán összeférhetetlen a tisztesség a vezető pozícióval? Talán nem lehet elég erős olyan szervezet, aki mögött nem áll kizsákmányoló klientúra? Ahol nincs a civileknek hatalmuk a számonkérésre, ott nincs igazán beleszólásuk a rendszer működésébe, a választásoknak sincs jelentősége, hiszen nem kerülhet hatalomra olyan vezető, aki a nép érdekeit tudná szolgálni; csak olyan, aki a saját klientúráját szolgálja. Ezek az országok nem igazi demokráciák. Talán fel tudnak mutatni némi gazdasági fejlődést, jólétet akár, ha vannak természeti erőforrásaik, de hosszú távon sikertelenségre vannak ítélve. Nálunk nem alakult ki polgári kultúra, a többség számára nem egyértelmű a fenti összefüggés. Sokkal egyértelműbb a hierarchikus, uram-bátyám rendszer működése, "az erősebb kutya baszik" alapelv, és a "majd csak lesz valahogy" alkalmazkodás.
Az alábbi tanulságos táblázat a wikipédiáról való, mennyi a nettó átlagfizetés Európa országaiban? (Euróban) Magyarország jobban teljesít? - Szégyen!

1	Liechtenstein[49]	4896	25	Estonia[25]	841
2	Monaco	4436	26	Greece[34][35][36]	818
3	Switzerland[88][89][90]	4118	27	Croatia[17]	710
4	Norway[65]	3431	28	Czech Republic[20][21]	701
5	Luxembourg[53][54]	3189	29	Slovakia'[80][81]	683
6	Denmark[23]	3122	30	Poland[67]	678
7	Sweden	2729	31	Turkey[citation needed][91]	599
8	United Kingdom[96]	2597	32	Latvia[45][46][47][48]	566
9	San Marino	2390	33	Lithuania[51]	541
10	Finland[26][27]	2330	34	Hungary[37]	503
11	Andorra[4]	2230	35	Montenegro[62]	486
12	Iceland[39]	2179	36	Kazakhstan[76]	462
13	Ireland[41]	2160	37	Kosovo[44]	441
14	Netherlands[63][64]	2136	38	Russia[72][73]	433
15	France[28]	2128	39	Bosnia and Herzegovina[12][12]	423
16	Austria[5][6]	2114	40	Belarus[9]	400
17	Germany[29][30][31]	2054	41	Romania[70]	398
18	Belgium[7][8]	1946	42	Serbia[78]	377
19	Italy[42][43]	1923	43	Georgia[32]	349
20	Cyprus[19]	1833	44	Macedonia[55][56]	346
21	Spain[83][84]	1615	45	Bulgaria[14][15]	332
22	Malta[58]	1092	46	Albania[1][2]	320
23	Slovenia[82]	1044	47	Moldova[59][60]	174
24	Portugal[69]	985	48	Ukraina	143

Szavakkal való visszaélések - kettős beszéd

Egy egyszerű példa: Az egyébként általában objektívan fogalmazó ATV hiradóban az alábbi szöveget adták a többször leadott videóanyaghoz: Elszaladt K. Béla az újságírók elől. A menekülő K. Bélát a kijáratnál sikerült utolérni. Ehhez képest a felvételeken nem látszik, hogy K. Béla szaladna, vagy menekülne, az annál inkább, hogy 20-30 újságíró ordítva szalad, és a kijáratnál valóban utolérik a delikvenst, aki nagyon jól tudta feltehetően, hogy nem kaphat olyan kérdést, ami nem lenne eleve sértő rá nézve, ami ne segítene ellenfeleinek porig rombolni az ő becsületét. Pl: Ön valóban hazaáruló? Tudja bizonyítani, hogy nem az? (Persze én nem tudom, hogy az illető valóban orosz kém volt-e, lehet, hogy igen, de létezik az ártatlanság vélelme)

Becsületsértést pedig kérdéssel is el lehet követni, pl.:

-        Fogadott-e el pénzt az ön édesanyja szexuális szolgáltatásért cserébe? - Létesített-e ön szexuális kapcsolatot az édesanyjával? - Honnan tudjuk, hogy nem hazudik a fenti kérdéseket illetően? (Durva, ugye?)

A jogászok és a politikusok igazi mesterei a szavaknak, egész tömegeket tudnak velük manipulálni. Logikus érvelések helyett hangulatkeltő, az ellenfeleket lejárató, a beszélgetés témáját eltérítő, az ellenük felhozott vádakat elkenő, kikerülő vagy visszakézből másra kenő dolgokat mondanak. Lazán ellentmondanak a valóságnak (ami számukra értelmezés kérdése). Némelyik megteheti, hogy a mondatának egyik felében ellentmond a másik felének. Ha nyilvánvalóan hülyeséget állít, és erre a sajtó felhívja a figyelmet, akkor sem kell nagyon magyarázkodni, hiszen nyilván a szavait nem jól értelmezték, illetve a kérdéses sajtó eleve rosszindulatú, idegen érdekeket szolgál.

Engem nagyon felháborít, hogy a Fidesz az elmúlt években diktatúrai magasságokba emelte a kettős beszédet: Megosztották az országot, mindenhová a saját embereiket rakták, miközben nemzeti együttműködésről zagyváltak. Zengték a Magyarország jobban teljesít szlogent, miközben a gazdasági mutatók, vagy az elvándorló tömegek egyáltalán nem erre utalnak. És ez vajon mi:

„Orbán - kormánya társadalompolitikájával kapcsolatban kifejtette, hogy nem fogadhatók el olyan közállapotok, amelyekben a lelkiismeretesen eljárók, a törvényeket betartók folyamatosan rosszul járnak, még a lelkiismeretlen, a farizeus jól jár, előnyt szerez. Úgy vélte, hogy az 1990-2010-ig jellemző liberális felfogás nem kötelezte a kabineteket a nemzeti érdekek szolgálatára, az ő kormánya munkáját az a nemzeti, keresztény alapú társadalomértelmezés adja majd, amely szerint "a társadalom nem egyének puszta halmaza, hanem közösség, szerves szerkezet" – fogalmazott. "Olyan kormány megalakítására törekszem, amely képes egyszerre igazságos és versenyképes Magyarországot teremteni" – mondta Orbán.”

Jogi szempontból a fenti állítások nem hazugságok. Igaz, hogy az Orbán kormány alatt kifejezetten a lelkiismeretlen farizeusok jártak jól, szereztek előnyt, de az az állítás, hogy ez nem elfogadható, az igaz! Azután szembeállít két dolgot: a nemzeti, keresztény alapú társadalomértelmezést a liberális értelmezéssel, ami szerinte a baloldali kormányzást jellemezte, és nyilván nem szolgálta a nemzet érdekeit. Szerintem; hogy melyik kormány mennyire szolgálja a nemzete érdekeit, az nagyjából lemérhető. A dán kormány pl. sokkal jobban szolgálja nemzete érdekeit, mint a belorusz. Az amerikai sokkal jobban, mint az orosz. Az ausztrál sokkal jobban, mint a kínai. A társadalom egyik országban sem „egyének puszta halmaza, hanem közösség, szerves szerkezet”- csak az egyikben az egyének szabadok, és jól élnek, a másikban pedig ideológiák – hazug, vagy félreértelmezett szavak – nevében elnyomják őket. Végül pedig eddigi tevékenysége alapján erősen kétséges, hogy Orbán kormánya igazságos és versenyképes Magyarországot lenne képes teremteni, de azt nem vonhatom kétségbe, hogy erre törekszik. Szigorúan véve ez sem hazugság.

Viszont ez a fajta kettős beszéd valóban meddővé tesz bármely vitát, haszontalanná a logikus érvelést. Ezzel kizárják az okos, előrelátó, hatékony döntések meghozatalát, megölik a demokráciát, és tönkreteszik az országot. Reménnyel tölt el a tudat, hogy forradalmárok ellen is követtek már el forradalmat, és hiába definiálja magát valaki a legnagyobb szabadságharcosnak, lehet, hogy egy valódi szabadságharc jelenti majd az uralma végét.

Politikusok vagyonosodása

A politikusok nagyon jó üzletemberek, ez abból is látszik, hogy ők rendelkeznek a közpénzek felett, ők költhetik el a milliárdokat, amit a versenyszféra dolgozói befizetnek a közösbe. Nyilvánvaló, hogy a köztisztviselők a nagyon jól megfizetett állásuk mellett, magánemberként vagy vállalkozóként is sikeres befektetéseket találnak. Pl. olyan ingatlanokat vagy cég érdekeltségeket vásárolnak nyomott áron, amik pár év (hónap, nap) múlva a sokszorosát érik majd, és akiktől vették, azok szívesen visszavásárolják azokat, esetleg elcserélik egy nagy értékű ingatlanra, stb. Természetesen ilyen sikeres üzletembernek nem kell feltétlenül a saját pénzét befektetnie, könnyen kap sokmilliós kölcsönt, akár magától az eladótól is a vásárlásra. Ezek az előzékeny üzletfelek azután sok milliós – milliárdos megbízásokat kapnak, közpénz révén, vastagon számlázhatnak, cégük magas osztalékot fizet tulajdonosainak, akik cserébe a négyévenkénti választásokon jelentős kampány támogatást nyújtanak majd ezeknek a politikusoknak. Esetleg felveszik a politikus rokonát igazgatósági tagnak, tanácsadásért fizetnek neki milliókat, stb.

Persze van ez a vagyonnyilatkozat-hülyeség, ami egy kicsit bekavar, mert bár, mint láttuk, minden teljesen legálisan történik, elméletileg lehet kötözködni, hogy nem csak a kiemelkedő üzleti érzéknek köszönhető a gazdagodás. De azon kívül, hogy a maradék független (vagyis ellenzéki) sajtóban megjelenik egy-két leleplező cikk ezzel kapcsolatban (politikai támadás!), semmi nem történik. A nép szegényedik, hogy a vérszívó elit gazdagodhasson.

Még egy olyan kevésbé fontos önkormányzati szereplő, mint az V. kerületi alpolgármester is megengedheti magának, hogy 100 milliós budai luxuslakása legyen, és - minő véletlen – 76 milliós tartozása valami magánszemély felé. Onnan jár be a munkahelyére, ahol nyilván ingyen parkolhat a szolgálati autójával, miközben a kerületben egyre nehezebb és drágább parkolni, ő a fasz másik végén tartózkodva többszázezres fizetést húz a parkolási társaságtól. (is)

Igen, köszönjük, hogy szép díszburkolatokat kapott az V. kerület, a sokmilliárdos adósság problémája megoldódott, hiszen az állam átvállalta, minden happy. Csak azt nem értem, hogy akkor miért nem akarnak az önkormányzat vezetői itt lakni?

Az a baj, hogy úgy érzem semmi újat nem mondtam, mindenki tudja, hogyan működik a rendszer, a mutyi maga a rendszer. Akkor viszont nem történt rendszerváltás se 1989-ben, se később. Viszont, ahol a párthűség fontosabb az alkalmasságnál, a magánérdek a közérdeknél, a hazugságok az igazságnál, a tisztes polgári lét feltétele a tisztesség hiánya, a tisztességtelen viselkedés elfogadása, ott a társadalom többsége csak a túlélésre játszhat, fejlődésre semmi esély, gazdasági összeomlásra viszont annál inkább.

Népbutítás

Adok neked havi 5.000 Ft-ot, ha rám szavazol! Törvénybe is foglalom! Már most elkezdem neked fizetni! Nevezzük, mondjuk rezsikökkentésnek, ennyivel lesz kevesebb havonta a számlád. Vagy 13. havi nyugdíjnak, hiszen a 3 millió nyugdíjas konkrétan a legnagyobb szavazóbázis. Hogy miből fogom kifizetni, az nem a te gondod, te ne gondolkozzál ezen! Te a Barátok közt, vagy valami celebműsor, valóvilág, álreality aktuális részében szereplők problémáin gondolkozzál! Vagy, ha már muszáj gondolkoznod politikai témákban is, akkor lényeges, hogy az általunk irányított sajtót olvasd, híreket nézd, mert ott meg van magyarázva, hogy az ellenség tehet minden rosszról, a mi viselkedésünk pedig csak a nemzet érdekében! Talán számodra nem úgy tűnik, de Magyarország jobban teljesít! Mint, ahogy az sem egyértelmű, hogy mitől lennénk fiatalok vagy demokraták, de a Bibliában sem kell szó szerint értelmezni mindent! A békemenet: rezsiháború, a piacszabadság: a multik szolgasága, a centrális erőtér összefogása nem igényel tudást, csak hitet! Az előző mondatot nem kell értened, valami orwelli plagizálás, pont ezért jó példa. A buzi értelmiség használ csak ilyen szavakat, mint pl., hogy Magyarország államformája „autoriter kleptokrácia”. Majd mi megmondjuk, mi van, mert mi képviseljük a nemzetet, ők valójában a „tudjuk kiket”. Szavazz ránk, és mindenki jól jár! Na jó, mi sokkal jobban, mint te, de, ha másra szavazol, akkor még rosszabbul jársz! Elveszik és felélik a nyugdíjas éveidre félretett kis pénzecskédet! Öhm, igen, azok mi voltunk, de miattuk! És a nemzet érdekében! De beszéljünk másról: elmúlt nyócév gyurcsány-bajnai hazugságbeszéd rohadt multik rezsicsökkentés! Magyarország jobban teljesít, kussolsz!

Iskolai rendőrt, iskolai pszichológust? Nem: Iskolai jogvédőt!

Az iskolában csúfolódás, megalázás vagy fizikai erőszak áldozatává váló gyerek érzi, hogy vele igazságtalanság történt, és azt is, hogy nincs kihez fordulnia ez ügyben. A tanárok, szülők jó esetben meghallgatják, majd olyan okos tanácsokat adnak, hogy kerülje a gyerek a konfrontációt az őt bántó gyerekekkel, ne figyeljen oda, ha sértegetik, fusson el, stb.

Mivel manapság nincsenek valódi szankciók az iskolákban, csak a kirívóan durva esetekben, ezért a gyerekeknek de facto joga van szekálni, megalázni, megverni a kisebbet, gyengébbet. Ezzel némi sikerélményhez juthatnak azok, akiket otthon talán hasonló módon bántanak, de normális családi háttér mellett is jóleső érzés lehet hülyéskedni a kisebbekkel, poén a haverok előtt szívatni másokat.

Másrészt pedig a háttérben egy ősi ösztön dolgozik, ami a törzsi hierarchiában minél kedvezőbb pozíció elfoglalására ösztönöz. Menők kontra lúzerek.

Pedig nagyon egyszerű lenne a megoldás: Egy vonatkozó törvény; alapja valami iskolai szabályzatnak, kifüggesztve a falon, hogy, aki erőszakosan viselkedik, bánt másokat, arra nem intő, vagy figyelmeztetés vonatkozik, hanem olyan szankció, hogy legközelebb kétszer is meggondolja, mit tesz. És az áldozatoknak lehessen hova fordulniuk; nem kell feltétlenül egy felnőttnek egész nap az iskolában lennie, egy hét alatt 10 iskolában is tarthatna fogadó órákat, ahol meghallgatná a panaszosokat, figyelmeztetné, és bocsánatkérésre kötelezné az elkövetőket (minden esetben!), előadást tartana az osztálytermekben, arról, hogy „bánj úgy embertársaiddal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak”. Visszaeső bántalmazók esetében pedig megfelelő vizsgálat lefolytatása után jöhetnének a súlyosabb retorziók: a szülők figyelmeztetése egy feljelentés vagy per lehetőségére az áldozatok részéről, illetve az ilyen akciókat elkövető gyerekek egy-két hetes beutalása egy állami nevelő intézménybe. Legvégső esetben pedig az iskolából való eltávolítás. Tudomásul kell venni, hogy vannak nehezen kezelhető, beilleszkedni képtelen, vagy szépen mondva „speciális nevelési igényű” gyerekek, akiknek az asszociális magatartásukért leggyakrabban a szüleik a felelősek, ezért én nem tartanám elvetendőnek a szülők büntetését sem.

Hogy ez igazából a tanárok és az igazgató feladata lenne? Manapság az alulfizetett, túlhajszolt pedagógusoknak nincs idejük, eszközük, sem kedvük fellépni a kisebb zaklatások ellen, ezekről nem is értesülnek gyakran, mert a gyerekek tudják, hogy hiába fordulnának hozzájuk, segítség helyett lehet, hogy még durvább zaklatásban lenne részük.

Igazából ennek az iskolai jogvédőnek természetesen nem kellene jogász végzettségűnek lennie, és semmi szükség a gyermekpszichológiai végzettségre sem. Inkább olyan lenne, mint egy külsős, független, szaktárgy nélküli tanár, nagyon fontos feladatokkal: az iskolai zaklatások elleni fellépés, a gyerekek tájékoztatása a mindenkit megillető jogaikról, a felnövekvő generációk védelme a lelki sérülésektől, a társadalmi normák szerinti viselkedésre való szocializálás. És talán néhány fiatal életét is megmentené egy ilyen segítő szolgálat.

Ha a gyerekeknek lenne választójoguk, azt hiszem egy ilyen törvény meghozatala lenne a legfontosabb követelésük. A jogvédő ajtajára pedig ez lenne kiírva:

Ne hagyd, hogy bántsanak, fordulj az iskolai jogvédőhöz, élj a jogaiddal!