A 22-es csapdájában Magyarország III.

Mivel a vállalkozások adóterhei és a jövedelmekre rakódó terhek magasak, így nehéz olyan állást találni, ahol megfelelő jövedelemre lehet szert tenni, a legtöbb fizetés csak a szűk megélhetésre elég, a lakáshoz jutás költségei egy átlagos fiatal fizetéséből kitermelhetetlen. Mivel azonban a fizetéseket terhelő járulékokból kell eltartani az adót, járulékot nem fizető többséget is, így az anyagi boldogulás – tisztességes munkával, protekció nélkül - szinte kilátástalan a fiatalok számára. Ezek a fiatalok vagy elmennek Magyarországról, vagy megpróbálnak kibújni az adó és járulékterhek egy része alól. A versenyszféra cégei pedig nem tudnak versenyezni a külföldi cégekkel, így a gazdasági növekedés nem reális, sőt a recessziónak nagyobb az esélye a jövőben, ami még nagyobb megszorításokhoz vezet, ami még nagyobb a recesszióhoz…

Az emberek frusztráltak, látják, hogy sem ők, sem a gyerekeik nem fognak anyagi biztonságban, társadalmi megbecsülésnek örvendve élni itthon, ha ragaszkodnak a tisztességhez. Ez persze évtizedek óta gyakorlat, de eddig még látszott remény, hogy a jövőben mindez pozitívan változhat. Ma már kilátástalannak tűnik a jövő, a négyévenkénti választásoknak csak annyi értelme van, hogy az egyik vagy a másik tolvajbandát hozzák-e helyzetbe. A magyar társadalom hosszú távú gazdasági és morális válságba süllyedt, ami már nemcsak az egyének, de a közösség sikeres fennmaradását is veszélyezteti.

Az évente megtermelt GDP kb. 10 százaléka adósságszolgálatra megy el, (mert a jövőbeli gazdasági növekedésre alapozva, vezetőink teljesen eladósították az országot), további kb. 20 százaléka pedig elvész a korrupció tengerében. Felesleges közalkalmazottak fizetése, szükségtelen beruházások, szükséges beruházások alapos túlfizetése, állami tulajdonok vagy bevételek lenyúlása, baráti cégeknek, embereknek kifizetett pénzek tanácsadásért, marketingért, szükségtelen szolgáltatásokért, stb.

Gazdasági növekedés híján  a fenti költségeket, a politikai elit vagyonosodását, valamint a nem dolgozó népesség eltartását csak az adófizetők egyre növekvő kizsákmányolásával és egyre brutálisabb megszorító intézkedésekkel lehet biztosítani. A nagyarányú elvonások, és a burjánzó korrupció a cégeket, és a vállalkozókat adóelkerülésre ösztönzi (de az autótulajdonosokat is trükközésre kényszerítik, és a magánszemélyek is ahol tudnak, igyekeznek megspórolni a brutális áfa-t), így az adóbevételek nem nőhetnek, a megszorítások nem csökkenhetnek, a jövőbeni gazdasági növekedés terhére felvett kölcsönök visszafizetése valószínűtlen.

Ugyanakkor a választók többségének megélhetése a mindenkori kormány döntéseitől függ, ezért nem várható, hogy a választók az újraelosztás mérséklését követeljék, illetve nem kerülhet hatalomra olyan párt, aki a jelenlegi rendszer totális megreformálását hirdetné. Bár nyilván hamarosan elérjük a csődhelyzetet, és akkor valamiféle szakértői kormány kellene a következő programmal:

-        a költségvetési kiadások felére csökkentése

-        az adók és járulékok mérséklése

-        a korrupció és az állami pénzek nem megfelelő kezelésének szigorú büntetése (munkatábor, teljes vagyonelkobzás)

-        tárgyalások kezdeményezése az állam adósságának leírásáról.

-        teljes átláthatóság – transzparencia – az állambiztonságot bizonyíthatóan érintő ügyek kivételével minden legyen nyilvános

-        stb, stb…