A balszerencse áradása…

1.     2002-ben minden jel arra mutatott, hogy a Fidesz újra megnyeri a választást, hiszen a gazdaság nem volt rossz helyzetben, voltak ugyan irritáló korrupciós ügyeik, de nem ezek miatt veszítettek. Hanem, mert elkezdtek nagyon kulturálatlanul viselkedni, agresszívan támadták a másik oldalt, arrogánsan magasztalták magukat, érveik inkább hangosak voltak, mint logikusak, megszólalásaikból sütött a gyűlölet és a kirekesztés.

2.     Ez nem volt szimpatikus a többségnek, ezért visszahozták a hatalomba a régi elitet, akik éppannyira korruptak voltak, csak szerényebbek. Viszont a nagyon agresszív és populista ellenzék miatt nem merték meglépni a szükséges reformokat, majd elkövettek egy kapitális hibát. Leváltották a népszerű, és hozzáértőnek tűnő miniszterelnököt egy olyan emberükre, akivel soha nem nyertek volna választásokat, mivel nyilvánvalóan az előző rendszerrel való közeli kapcsolatainak köszönhetően lett gazdag üzletember. és ezt még csak nem is szégyellte.

3.     Egy ilyen miniszterelnök viszont olyan kiváló támadási felületet jelentett az ellenzéknek, hogy még választási programot sem kellett írniuk, vitákba sem kellett bocsátkozniuk, egyszerű negatív propagandával is 2/3-os többséget tudtak szerezni. Ez viszont nagy baj volt, mert a nyerteseknek a legfőbb dolguk az lett, hogy többségüket kihasználva bebetonozzák hatalmukat, minden vezető, és nyereséget termelő pozíciót a magukévá tegyenek, miközben a gazdaság problémáit meglehetősen dilettáns módon kezelték, illetve megoldás helyett inkább elintézték azokat azzal, hogy kijelentették: azokat az előző kormány okozta, és kijavításukon ők erőn felül dolgoznak, de az EU vagy más ellenséges erők puszta rossz szándékból ezt megakadályozzák.

4.     A legnagyobb balszerencse azonban az, hogy a magyar társadalomból hiányzik a tisztesség. Akárkik kerülnek hatalomra, első dolguk a haszonszerzés a közvagyon kárára, lehet az privatizáció, vagy állami beruházás megcsapolása, akármi…A fejlett demokráciáktól eltérően nálunk nem ítéli el a társadalom az ügyeskedőket, vagy legalábbis nem olyan mértékben, hogy ne érné meg lopni, csalni és hazudni. Nálunk nem egyértelmű érték a kulturáltság; az, hogy valaki logikusan érvel, meghallgatja a másik felet, és konszenzusra törekszik. Ha valaki nem könyököl, nem próbálja az érdekeit mindenáron érvényesíteni, hanem udvarias, előzékeny, azt szimplán baleknak tartják. Ezzel szemben egy fejlett társadalomban akármilyen ideológiára hivatkozik is a vezető, aki saját érdekeit a közösség elé helyezi, csúsztat, nem mond igazat, az méltatlanná válik a hivatalára, és a társadalom megvetése sújtja.