Egy egyszerű példa: Az egyébként általában
objektívan fogalmazó ATV hiradóban az alábbi szöveget adták a többször leadott videóanyaghoz: Elszaladt K. Béla az újságírók elől. A
menekülő K. Bélát a kijáratnál sikerült utolérni. Ehhez képest a
felvételeken nem látszik, hogy K. Béla szaladna, vagy menekülne, az annál
inkább, hogy 20-30 újságíró ordítva szalad, és a kijáratnál valóban utolérik a
delikvenst, aki nagyon jól tudta feltehetően, hogy nem kaphat olyan kérdést,
ami nem lenne eleve sértő rá nézve, ami ne segítene ellenfeleinek porig
rombolni az ő becsületét. Pl: Ön valóban hazaáruló? Tudja bizonyítani, hogy nem
az? (Persze én nem tudom, hogy az illető valóban orosz kém volt-e, lehet, hogy
igen, de létezik az ártatlanság vélelme)
Becsületsértést pedig kérdéssel is el lehet
követni, pl.:
-
Fogadott-e
el pénzt az ön édesanyja szexuális szolgáltatásért cserébe? - Létesített-e ön
szexuális kapcsolatot az édesanyjával? - Honnan tudjuk, hogy nem hazudik a
fenti kérdéseket illetően? (Durva, ugye?)
A jogászok és a politikusok igazi mesterei a
szavaknak, egész tömegeket tudnak velük manipulálni. Logikus érvelések helyett
hangulatkeltő, az ellenfeleket lejárató, a beszélgetés témáját eltérítő, az
ellenük felhozott vádakat elkenő, kikerülő vagy visszakézből másra kenő
dolgokat mondanak. Lazán ellentmondanak a valóságnak (ami számukra értelmezés
kérdése). Némelyik megteheti, hogy a mondatának egyik felében ellentmond a
másik felének. Ha nyilvánvalóan hülyeséget állít, és erre a sajtó felhívja a
figyelmet, akkor sem kell nagyon magyarázkodni, hiszen nyilván a szavait nem
jól értelmezték, illetve a kérdéses sajtó eleve rosszindulatú, idegen érdekeket
szolgál.
Engem nagyon felháborít, hogy a Fidesz az
elmúlt években diktatúrai magasságokba emelte a kettős beszédet: Megosztották
az országot, mindenhová a saját embereiket rakták, miközben nemzeti
együttműködésről zagyváltak. Zengték a Magyarország jobban teljesít szlogent,
miközben a gazdasági mutatók, vagy az elvándorló tömegek egyáltalán nem erre
utalnak. És ez vajon mi:
„Orbán - kormánya
társadalompolitikájával kapcsolatban kifejtette, hogy nem fogadhatók el olyan
közállapotok, amelyekben a lelkiismeretesen eljárók, a törvényeket betartók
folyamatosan rosszul járnak, még a lelkiismeretlen, a farizeus jól jár, előnyt
szerez. Úgy vélte, hogy az 1990-2010-ig jellemző liberális felfogás nem
kötelezte a kabineteket a nemzeti érdekek szolgálatára, az ő kormánya munkáját
az a nemzeti, keresztény alapú társadalomértelmezés adja majd, amely szerint
"a társadalom nem egyének puszta halmaza, hanem közösség, szerves
szerkezet" – fogalmazott. "Olyan kormány megalakítására törekszem,
amely képes egyszerre igazságos és versenyképes Magyarországot teremteni"
– mondta Orbán.”
Jogi szempontból a fenti állítások nem
hazugságok. Igaz, hogy az Orbán kormány alatt kifejezetten a lelkiismeretlen
farizeusok jártak jól, szereztek előnyt, de az az állítás, hogy ez nem
elfogadható, az igaz! Azután szembeállít két dolgot: a nemzeti, keresztény
alapú társadalomértelmezést a liberális értelmezéssel, ami szerinte a baloldali
kormányzást jellemezte, és nyilván nem szolgálta a nemzet érdekeit. Szerintem;
hogy melyik kormány mennyire szolgálja a nemzete érdekeit, az nagyjából
lemérhető. A dán kormány pl. sokkal jobban szolgálja nemzete érdekeit, mint a
belorusz. Az amerikai sokkal jobban, mint az orosz. Az ausztrál sokkal jobban,
mint a kínai. A társadalom egyik országban sem „egyének puszta halmaza, hanem
közösség, szerves szerkezet”- csak az egyikben az egyének szabadok, és jól
élnek, a másikban pedig ideológiák – hazug, vagy félreértelmezett szavak –
nevében elnyomják őket. Végül pedig eddigi tevékenysége alapján erősen
kétséges, hogy Orbán kormánya igazságos és versenyképes Magyarországot lenne képes
teremteni, de azt nem vonhatom kétségbe, hogy erre törekszik. Szigorúan véve ez
sem hazugság.
Viszont ez a fajta kettős beszéd valóban meddővé
tesz bármely vitát, haszontalanná a logikus érvelést. Ezzel kizárják az okos,
előrelátó, hatékony döntések meghozatalát, megölik a demokráciát, és tönkreteszik
az országot. Reménnyel tölt el a tudat, hogy forradalmárok ellen is követtek
már el forradalmat, és hiába definiálja magát valaki a legnagyobb szabadságharcosnak,
lehet, hogy egy valódi szabadságharc jelenti majd az uralma végét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése