2009. december 25., péntek

Parkolás

A szabálytalan parkolás szabálysértés, de ha valaki szabályosan parkol, és valami okból kifolyólag nem fizet parkolási díjat, lejár a parkolócédulája, stb. azt maximum az igénybevett szolgáltatás árának megfizetésre lehetne kötelezni. A jelenlegi helyzet olyan, mintha a gázművek értesítene, hogy mivel elmaradásom van a havi gázdíjjal, 5 napon belül fizessem be nekik a 20*osát, vagy 5 napon túl az 50*esét. De meg is fordíthatjuk a helyzetet, ha véletlenül több pénzt dobok az automatába, mint amennyi időt ott parkolok, miért ne követelhetném én is a szolgáltatótól, hogy a nekem okozott kár 20*osát fizessék vissza nekem. Jelenleg ők ezt követelik, pedig sokszor az autós nem is szándékosan okoz kárt a társaságnak (vagy inkább bevételkiesést), csak nem tudja, hogy fizetnie kellene, nem talál működő automatát, nincs elég aprója, stb. A másik fontos probléma, hogy a parkolásból befolyt pénzekkel a cégek nem számolnak el, nem közérdekű beruházásokra fordítják, hanem saját működésükre. Közismert, hogy a centrum parkoló kft egyike a legkorruptabb cégeknek Magyarországon. Viszont a pilótajátékok után a legjobb üzleti modell, hogyan keressünk bármiféle munka, vagy tőkebefektetés nélkül rengeteg pénzt. Illetve van még egy jobb, egy önkormányzat vagyongazdálkodójaként eladni pár jó fekvésű ingatlant negyedáron. De a Centrum Parkoló Kft. vezetői, tulajdonosai ezt nagyon jól tudják, hiszen azután váltottak erre a bizniszre, amikor már nem maradt mit eladni a VI. kerületben. Ezt a cikket még az alkotmánybíróság döntése előtt írtam, azóta kiderült, hogy a pótdíjazás törvénytelen, de a mai napig a bíróságok előtt lévő ügyek jó része parkolási ügy, amivel indokolatlanul terhelik a bítóságokat, további terheket róva a magyar adófizetőkre.

Ez lenne a kapitalizmus?

Azt hiszem a kapitalizmusban erős törvények védik a köztulajdont, mivel egy adófizető sem szereti, ha pénzét elherdálják, még kevésbé, ha ellopják. Magyarországon sajnos nincsenek ilyen törvények, így mi adófizetők bánatosan, vagy felháborodva, de mindenesetre tehetetlenül nézhetjük, hogy munkánk ellenértéke mások zsebébe vándorol. Az önkormányzatok természetesnek veszik, hogy a közvagyonnal sajátjukként rendelkezzenek, a befolyt adókból, az eladott ingatlanokból saját működésüket, felesleges beruházásokat, vagy nem ritkán a képviselők gazdagodását finanszírozzák. Ezek a képviselők még arra is felhatalmazva érzik magukat, hogy az önkormányzat nevében hiteleket vegyenek fel, nem törődve az adósság hosszútávú következményeivel, hiszen nem nekik kell majd visszafizetni. Kormányzati szinten persze ugyanez zajlik, amivel az egész nemzettől vették el a lehetőséget vezetőink a gazdasági felemelkedésre. És leszármazottainktól is feltehetőleg. Persze a korrupció ritkán érhető tetten, a képviselők szerint az adott beruházás nagyon is szükséges, és az ára sem magas, a személyi kapcsolatok a kivitelezőkkel a véletlen művei. Gyakran egyszerű pazarlás zajlik, melynek oka sima hozzá-nem-értés, máskor pedig a hátukat védik az adott intézkedéssel, vagy hatalmi játszmák állnak a háttérben. Egy példa: Mi lehet az oka, hogy egy egynapos rendezvény miatt 16 napra lezárják a Bem rakpart nagy részét? Konkrétan az augusztus 20-ai kulturális(?) rendezvény miatt aug. 8-tól 24-ig. Bár a közterületekkel szabadon – sajátjukként – rendelkezhetnek, hogy nem zavarja őket, hogy napi több ezer embert akadályoznak – feleslegesen - a közlekedésben? A válasz egyszerű: az embereknek nincs lehetőségük felemelni a szavukat, pláne nem tenni valamit az érdekeiket sértő intézkedések ellen. Képviselőinknek, közszolgáinknak nem kell aggódniuk az emberek véleménye miatt, sorsukat egyedül a pártok által támogatott képviselők és funkcionáriusok befolyásolhatják. Akkor viszont lehet, hogy nem is bennünket szolgálnak, hanem a pártokat, illetve azok befolyásos tagjait? Sajnos társadalmi nyomás és ráhatás híján képviselőink rövid távú érdekeik szerint cselekednek, így az elmúlt 20 évben nem születtek megfelelő döntések, szabályok, törvények. Ezek híján nem csak anyagi jólétünk válik kérdésessé, hanem egészségünk, oktatásunk, és testi épségünk is.