2011. szeptember 20., kedd

Vitakultúra

A napokban két vitám volt, ha ugyan annak lehet nevezni azt, amikor valaki le akarja hordani a másikat, és kurvára nem érdekli annak a védekezése. Mindkét alkalommal otthagytam ezeket az embereket, ami nyilván elégedettséggel töltötte el őket, hiszen így ők nyertek a vitában, és ha mást nem is, azt elérték, hogy jól megmondták a magukét.
Az első esetben rám akartak kenni némi lépcsőházi károkozást, és én hiába állítottam, hogy semmi közöm hozzá, a válasz az volt idézem: „engem nem érdekel, hogy maga mit mond”.
„ - Ja, akkor engem sem érdekel, hogy maga mit mond. Viszlát”- és otthagytam.
A másik esetben kicsit sáros voltam, el is határoztam, hogy bocsánatot kérek, és megmagyarázom, hogy miért álltam meg az áruszállításra kijelölt területen (pár percre), de miközben hallgattam a némileg jogos lebaszást, észrevettem, hogy már az első mondatában hazudik az illető, tudniillik, figyeltem az autómat, és az előtte levő üres helyet, ahová az áruszállító beállt. Ezért úgy gondoltam, hogy a mentegetőzésem, és bocsánatkérésem előtt felhívom a figyelmét, hogy az az állítása miszerint neki 5-6 percet kellet várnia miattam (és más ott parkolók miatt), hogy megállhasson, nem fedi a valóságot. „Az mindegy” – volt a válasza, és még harsányabban folytatta a lebaszást. „Igazad van, mindegy” –válaszoltam, és elhajtottam, mert rájöttem, hogy akármit mondok, akkor sem lesz ebből kétoldalú párbeszéd. Ha pedig mások szarnak az én mondandómra, akkor én is szarok arra, amit ők mondanak. Különösen olyanok mondanivalójára nem vagyok kíváncsi, akik nyilvánvalóan hazudnak, és ez nyilvánvalóan nem érdekli őket. A hazugságot a kommunikáció természetes részének tekintik, a saját érdekük védelmében bevetett jogos fegyvernek. Kitől tanulhatták? Hol tapasztalhatták, hogy több sikert érhetnek el az életben, ha hazudoznak, és bunkók a másikkal szemben, mintha odafigyelnének a másikra, és vigyáznának a mondandójuk hitelességére. Számomra úgy tűnik, hogy manapság a hiteles, szavahihető emberek az evolúció zsákutcája felé haladnak Magyarországon, talán kapnak némi társadalmi megbecsülést, de az érdekérvényesítő képességük nulla. Hamisnak áll a világ – manapság így szól a mondás.