Majd pont te mondanád meg, hogy mit kéne, meg kiknek, meg hogyan?

Független vagy, mi? Vagyis nem ismer senki. Nem tettél még szívességeket a hatalmi elitnek, nem vettél még részt velük semmilyen közös bizniszben, szavazat- vagy pénzszerzésben. Nincsenek elvtársaid, akikkel osztoznál a bűnös háttéralkukban, közjó elleni döntésekben, hazug képmutatásban. Nem tartasz sakkban senkit bizalmas információkkal, és te sem vagy zsarolható. Nem húzol jövedelmet az államtól, nem függ az anyagi jóléted a mindenkori hatalomtól. Nem vagy járadékos tagja az újraelosztó rendszernek, nem húzol hasznot a közpénzekből, nem vagy érdekelt a mutyi rendszer változatlanságában. Ergo nem vagy megbízható ember azok számára, akik érdekeltek benne. Nincs mozgalmi háttered, nem vagy a család tagja - magyar vagy te egyáltalán?

Ez nem maffia, csak azonos érdeklődésű (jól élni mások pénzén) emberek érdekvédő szakszervezete. Az ő szemükben te nem rendelkezel megfelelő felelősségtudattal, felkészültséggel és tapasztalattal. Felelősségtudat - a többi haszonélvező felé, a közjó ellenében is. Felkészültség - a jogászoknak diplomájuk van a valóság eltorzításából, hazudozásból, manipulálásból. Tapasztalat - a mutyi rendszer működtetéséből, hazugságok terjesztéséből, zsarolásból, korrupcióból.

Persze alkotmányos jogod elmondani a véleményed, akár indulhatsz is a választásokon, de ugye nem gondolod komolyan, hogy számít, amit mondasz, vagy, hogy elérhetsz valamit? Ha van rendes szakmád, miért nem ott próbálsz boldogulni? Maradjál szépen egy becsületes senki. Vagy húzd meg magad és alkalmazkodj, fogadd el a mutyi rendszer szabályait, és akkor talán valamikor még sikeres is lehetsz ebben az országban, vagy „el lehet innen menni”. Lehet, hogy az országnak nem, de a hatalmi elitnek ilyen vezetőkre van szüksége:

http://varanus.blog.hu/2013/12/11/a_valasztasi_csalo_az_offshore_lovag_meg_a_korrupt_patkany

Budai fonódó villamos projekt - Szükséges?

Vagy olyan, mint a 4-es metro? Nem rossz, ha van, de a közpénzeket hasznosabban is el lehetne költeni? Mondjuk rendbe hozni belőle a teljes BKV-ét? 

Azt írják, azért van rá szükség, hogy átszállás nélkül is el lehessen jutni a Batthyány térre, a Moszkva térre, meg Dél-Budára Óbudáról. Dehát a Batthyány térre érkezik a HÉV Óbudáról, Dél-Budára megy a 86-os busz, a Margit körúton meg nem hiszem, hogy a 4-es, 6-os villamosok közé be lehetne zsúfolni még a 17-est. 

Másrészt a város többi részén sem háborognak az emberek, hogy nem tudnak átszállás nélkül bárhová eljutni. A 2-es villamost nem kéne tovább vezetni északnak? Vagy az északról jövő trolikat délnek? Milyen dolog már, hogy a körúton át kell róluk szállni? Nagyon jól hangzik ez a szó: fonódó, de máshol miért ne legyen fonódó?

Harmadrészt a munkálatok évekig tartó dugókat okoznak, valamint megszüntetik Budapest belső területének utolsó megmaradt P+R parkolóit. (Sokan nem tudják, de a Bem rakparton és az alsó rakparton kb. 300 parkolóhely a mai napig ingyenes, márpedig számomra ez jelenti a P+R-t, a fizetős parkolóhely nem arra való épeszű embernek, hogy órákra letegye ott az autóját)

De ebben a projektben sok pénz van, ha nem is annyi, mint a Margit híd felújításában, azért 2-3 milliárdot ki lehet csatornázni bizonyára. Mivel a hatalmon lévőknek szüksége van azon csoportok támogatására, akikhez ezek a pénzek eljutnak, ezért minden racionális érv ellenére megszületett a döntés a városházán: a projekt szükséges. És előre megmondom a tervek, tanulmányok, és engedélyeztetések költsége meg fogja haladni az építési munkát elvégző alvállalkozóknak kifizetett összeget. Bár a Margit hídhoz hasonlóan itt sem lesznek nyilvánosak ezek az adatok.
A következő bejegyzés témája ezért az lesz, hogy milyen nyilvánvaló az összefüggés egy ország jóléte és az állami korrupció mértéke között!

1956 és a békemenet

Csak nekem tűnik ellentmondásosnak ez a két fogalom? Lehetséges, hogy a békemenet többségében idős résztvevői mind forradalmárok voltak? Nem lehet, hogy a magyar dolgozók és diákok többségével egyetemben maguk is a szocialista felvonulások résztvevői voltak inkább? Senkit nem emlékeztet ez a békemenet dolog a Hazafias Népfront nevű szervezetre, vagy a május elsejei felvonulásokra?

Persze tudom, hogy van az emberekben egy ősi alkalmazkodási képesség, valami olyasmi, hogy inkább szeretem a rossz időt is, vagy azt, aki nekem árt; ha egyszer úgysem tehetek semmit ellene, akkor mégiscsak jobb nekem, ha szeretem, mintha állandóan bosszankodnék. Észak-Koreában - egy tipikus Orwelli diktatúrában - a nép többsége bármikor ki tudja mutatni (őszinte, vagy nagyon annak tűnő) hitét és szeretetét a rendszer és a vezető iránt.

1956-ban a proletárnak hívott diktatúra ellen vonultak utcára az emberek, az egypárt rendszer zsarnoksága ellen, de nem hiszem, hogy jobboldaliak lettek volna; demokráciát akartak, nem a félfeudális háború előtti rendszer visszaállítását. Elegük volt a nyilvánvaló hazugságokból, szerettek volna biztonságban és jólétben élni, ahogy a fejlett államok szabad polgárai.

Sajnos, úgy tűnik a jelenlegi kormány – az 50-es évek diktatúrájához hasonlóan - ezeket a szabad demokráciákat mintakép helyett ellenségnek tekinti (Nem leszünk gyarmat!). Orbán Viktor pedig ünnepi beszédében kifordította a valóságot, amikor azt állította, hogy „azok” újra közénk lövetnének, hiszen nincsenek „azok”, ő képviseli jelenleg az egypárti hatalmat, ő folytat az 50-es évekhez hasonló propagandát. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy ezek az emberek – Orbán, Kövér, Kósa, Lázár, Rogán, stb. vajon a szocialista vezetőkhöz hasonlóan őszintén hisznek-e abban, hogy ők valami módon a haza érdekeit szolgálják, vagy annak ellenére csinálják, amit csinálnak, hogy tudják, hogy károsak a társadalomra? Ez a mutyi rendszer nekik kétségtelenül jó, az országnak rossz. De lehet, hogy Magyarországon csak ez működik, és a választópolgárok többségének megfelel ez a rendszer, nem akarunk ugyan gyarmat lenni, de szívesen vagyunk eltartottak. Hosszú távon persze nem fenntartható ez a rendszer, csőd lesz és felháborodás, és szakértői kormány, és évtizedekig tartó válság.

A hazugságok veszélyei

Ha egy kormányzat hazugságokra épít, akkor azokat egyre nagyobb bűnök árán tudja csak leplezni, amik miatt egyre nagyobb hazugságokra kényszerül, végül bűnei olyan mértékben halmozódnak fel, hogy a hatalmat semmiképp nem tudná átadni felelősségre vonás nélkül, ezért ahhoz bármilyen áron ragaszkodik. Ebből következően leváltásuk egyre nehezebb, nagyobb áldozatot követel, a kormányzat (a diktatúra vezető elitje) megbuktatható, de magukkal rántják az ország gazdaságát, gyűlöletet szítanak az "oszd meg és uralkodj"   ősi igazsága alapján...

Egy ilyen kormányzat minden lehetséges módon beépül az összes hatalmi struktúrába, a gazdasági elitbe, stb, rákos daganatként burjánzik a társadalom testén. Eltávolítása nehéz és fájdalmas (Szíria!), a felépülés pedig évtizedekig tarthat. Ráadásul jöhet egy újabb populista politikus, aki az előző rendszer felszámolására hivatkozva kiépíthet egy újabb diktatúrát. Dél-Amerikában, Ázsiában sok helyen, Afrikában szinte minden országban ez zajlik évtizedek óta, az ott élők nem is remélnek többet, mint egy viszonylag puha diktatúrát, ahol legalább az életük nincs veszélyben (ha nem ugrálnak).

Magyarország pedig úgy tűnik, csatlakozik ezekhez a társadalmakhoz. Mintha egy képzeletbeli fokmérőn, melyen a hatvanas évek óta lassan - majd 1989-ben hirtelen nőtt volna a demokrácia értéke, megközelítve a fejlett államok értékeit, most szépen zsugorodni kezdene ez az érték. Nem hanyatlás: negatív növekedés:) - Amikor ez eléri a szabad véleménynyilvánítás büntetésének bevezetését, akkor már nem lehet majd tenni ellene, addig kell felemelni a szavunkat, amíg lehet! (Már, amennyiben nem vagyunk haszonélvezői a rendszernek) A Fidesz – a baloldali diktatúra lebontására hivatkozva – igyekszik kialakítani a hatalmi monopóliumát, szabadságharcnak hazudva azt. Érdekes, hogy nagyon sok diktátor tekintette magát forradalmárnak, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ő a jó oldalon harcol, aki pedig kritizálja a rendszert az a rossz oldalon. Az ellenzék tehát ellenség.

1989-ig, amíg a szocialista diktatúra államainak részét képeztük, Magyarországot a fejlett és a fejlődő országok közé sorolták. „Közepesen fejlett országok”. Nos, gazdaságilag sem sikerült utolérnünk a Nyugatot, de ez a közepes fejlettség leginkább a demokráciára való hajlandóságunkat jellemzi. Igényünket az igazságos, tisztességes viselkedést jutalmazó társadalomra, ahol nem hazudják keresztényinek és erkölcsösnek az arroganciát, a gyűlöletszítást, a megalázást, ahol nem tolerálják a korrupciót, akkor sem, ha annak célja „egy hazai nagyvállalkozói réteg támogatása a külföldi multik ellenében”, és ahol nem az erkölcsi nullák akarják erkölcsre oktatni a gyermekeinket.

Belvárosi gettó

A világ sok fővárosában a belváros drága és felkapott lakóhely, elegáns környék, ahol jól szituált lakók laknak. Budapest belvárosa sajnos nem ilyen. Csinálhatnak akármennyi díszburkolatot, szökőkutat, és sétálóutcát, soha nem lesz kedvelt a felső középosztály számára.

Egyrészt nem lehet parkolni. A jól szituált emberek szeretnek kocsival járni, a tömegközlekedést a gyerekek, a nyugdíjasok és a szegények veszik igénybe. Persze lehet igényelni kedvezményes parkolásra jogosító kártyát, de egyrészt fizikailag is kevés a parkolóhely, másrészt egy drágább autót nem szívesen hagy az utcán a tulajdonosa. Garázsok, parkolóházak nincsenek, csak az irodák, hotelek, és a hivatalok számára.

Másrészt a belváros bérházas-körfolyosós jellegű beépítése eléggé egyedi a világban, kevés a kert, kevés a privátszféra. Az ilyen bérházakban általában a lakásoknak csak 20-30 %-a utcai, a többi egy körfolyosós udvarra néz, jellemzőjük az intimitás hiánya, a rossz elrendezés, az elavult műszaki színvonal, a napfény és a kilátás hiánya. Ezek a lakások még a panellakásoknál is értéktelenebbek.

Ráadásul ezekben a kevésbé igényes lakásokban nyilván szegényebb, gyakran igénytelenebb, sokszor lecsúszott lakók élnek, akikkel az együttélés konfliktusokkal jár. Márpedig a gazdagabb emberek igyekeznek „jó környékre” költözni, ahol hozzájuk hasonló társadalmi helyzetű emberek élnek, ahol rend van és tisztaság és csend és nyugalom és biztonság.

Persze vannak nagyon elegáns részek is, ahol a lakások többsége értékes, és le lehet mondani az autóról, vagy lehet kijjebb tárolni, de már most is jellemzően nyugdíjasok lakják a belvárost, illetve alsó közép-osztálybeli családok, és a földszinti, udvari lakásokba sokszor csak szociális bérlőket lehet elhelyezni. Az itt lakóknak pedig egyszerűen nincs pénzük rá, hogy a társasházat karbantartsák, felújítsák. Amíg ezek az elavult lakások, körfolyosók, szűk udvarok el nem tűnnek, amíg az önkormányzat egyre csökkenti a parkolóhelyek számát, ahelyett, hogy újakat hozna létre, addig a régi bérházak állapotára az elhanyagoltság lesz jellemző, ami kihat az itt lakókra is. A belváros – a sokmilliárdos (hitelből történt) csinosítások ellenére - jó úton halad a szlömösödés felé.

A 22-es csapdájában Magyarország IV. Bár úgy tűnik ez senkit nem érdekel...

Az önkormányzati vezetőknek érdeke a településük eladósítása! Konkrét anyagi, egzisztenciális érdekük fűződik a fejlesztő jellegű beruházásokhoz, hiszen ők döntenek azok kivitelezőiről, lehet tanácsadást meg mindenféle egyéb költséget elszámolni vele kapcsolatban, amik mind pénzt, vagy valami törlesztendő szívességet jelentenek ezen személyeknek. Mivel a jelenlegi törvények nem teszik lehetővé az önkormányzati vezetők döntéseinek teljes körű ellenőrzését, illetve még ha nyilvánvaló is lesz a jelentős túlárazás, vagy a beruházás szükségtelensége, akkor sincs mód a számonkérésre. Amíg nem születnek meg ezek a törvények – márpedig a vezetőknek nem érdeke, hogy számonkérhetők legyenek – addig nem lesz felelős gazdálkodás a közpénzekkel se önkormányzati, se állami szinten. Ebből következően az önkormányzatok és az ország adósságterhei folyamatosan nőnek, vagy maximum szinten tarhatók brutális jövedelem-elvonások és egyéb megszorítások mellett. Bár az elmúlt évben az önkormányzati adósságok jelentős részét az állam átvállalta – ami szintén arra utal, hogy jelentős szívességeket várhattak el az új kormány részéről ezen önkormányzati vezetők – attól még ezen adósságok nem szűntek meg, csak teljesen etikátlan módon azok visszafizetését áthárították az ország összes adófizető állampolgárára.

Másrészt „nem lehet bizalmat elvárni egy olyan gazdasági környezetben, ahol 3 ember munkájából akarunk eltartani 10-et, és folyamatosan olyan törvényeket hozunk, amik a 3 dolgozóval tolnak ki a 7 nem dolgozó javára”. Ilyen nagyarányú jövedelem-elvonás mellett egész egyszerűen nem éri meg vállalkozni, nem teremtődnek új munkahelyek, aki teheti az állam-bácsival tartatja el magát, vagy feketén dolgozik, hogy egyáltalán kapjon munkát. Esetleg külföldre költözik, ahol azonban a gyenge nyelvtudása, eltérő kulturális háttere miatt kevés az esélye a sikeres életpályának.

És mégis, nem csak az eltartottak, hanem a párt-elithez nem kötődő vállalkozások devizahiteles bérrabszolgái is kitartóan beszopják a kormányok hazugságait, lemondanak az önálló gondolkodásról, és sorsuk alakítását kizsákmányolóik kezébe helyezik. Abszurdisztán!

Szeretnék olyan országban élni, ahol:

1 - az emberek kedvük és tehetségük szerint, azonos feltételekkel juthatnak munkához, vállalkozhatnak a gazdaságban, vehetnek részt a közügyekben, és ezt törvények és állami intézmények garantálják. Ahol nem csak egy szűk elit juthat hozzá a jól fizető állami megrendelésekhez, zsíros állásokhoz, nem kell mindenhez ismeretség, protekció.

2 - a jövedelmemmel szabadon rendelkezhetek, nem vonják el annak 70-80 %-át jövedelmi adó, szociális adó, általános forgalmi adó, telefonadó, kamatadó, gépjárműadó, ingatlanadó, jövedéki adó, stb. formájában. Ahol felelősen kezelik az állami vagyont, nem csipegetnek el belőle, és ahol nem vernek adósságba olyan szinten, hogy még az unokáim is egész életükben törleszthetik azt.

3 - ahol felnőttként kezelnek, nem próbálnak a médián keresztül hülyíteni, nem sulykolnak újabb és újabb a hazánkat fenyegető kitalált veszéllyel, nem fosztanak meg a lehetőségtől, hogy szükség esetén fegyverrel védjem meg magam, nem akarnak mindent hivatalosan szabályozni csak azért, hogy a bürokraták igazolják saját létjogosultságukat.

4 - ahol az emberek kedvesek, mert elégedettek, nem gyűlölködnek, nem akarnak átverni, vagy bántani, nem kell tapasztalnom a megsebzett önbecsülésük miatti gonoszkodásokat, nem ütnek le a pénzemért, nem lopják el a tyúkjaimat.

Mindazonáltal szeretnék ott élni, ahol felnőttem, ahol az anyanyelvemen társaloghatok a saját kulturális közegemben. Vagyis szeretném, ha Magyarországon valósulnának meg a fenti elképzelések, és ennek érdekében tenni is hajlandó vagyok. Ha van olyan párt, vagy választási szövetség, aki hajlandó vállalni a fenti elveket, és az eddigi tevékenysége nem mond ellent ezeknek, akkor kérem, jelentkezzen a szavazatomért 2014. március 30-ig!

A balszerencse áradása…

1.     2002-ben minden jel arra mutatott, hogy a Fidesz újra megnyeri a választást, hiszen a gazdaság nem volt rossz helyzetben, voltak ugyan irritáló korrupciós ügyeik, de nem ezek miatt veszítettek. Hanem, mert elkezdtek nagyon kulturálatlanul viselkedni, agresszívan támadták a másik oldalt, arrogánsan magasztalták magukat, érveik inkább hangosak voltak, mint logikusak, megszólalásaikból sütött a gyűlölet és a kirekesztés.

2.     Ez nem volt szimpatikus a többségnek, ezért visszahozták a hatalomba a régi elitet, akik éppannyira korruptak voltak, csak szerényebbek. Viszont a nagyon agresszív és populista ellenzék miatt nem merték meglépni a szükséges reformokat, majd elkövettek egy kapitális hibát. Leváltották a népszerű, és hozzáértőnek tűnő miniszterelnököt egy olyan emberükre, akivel soha nem nyertek volna választásokat, mivel nyilvánvalóan az előző rendszerrel való közeli kapcsolatainak köszönhetően lett gazdag üzletember. és ezt még csak nem is szégyellte.

3.     Egy ilyen miniszterelnök viszont olyan kiváló támadási felületet jelentett az ellenzéknek, hogy még választási programot sem kellett írniuk, vitákba sem kellett bocsátkozniuk, egyszerű negatív propagandával is 2/3-os többséget tudtak szerezni. Ez viszont nagy baj volt, mert a nyerteseknek a legfőbb dolguk az lett, hogy többségüket kihasználva bebetonozzák hatalmukat, minden vezető, és nyereséget termelő pozíciót a magukévá tegyenek, miközben a gazdaság problémáit meglehetősen dilettáns módon kezelték, illetve megoldás helyett inkább elintézték azokat azzal, hogy kijelentették: azokat az előző kormány okozta, és kijavításukon ők erőn felül dolgoznak, de az EU vagy más ellenséges erők puszta rossz szándékból ezt megakadályozzák.

4.     A legnagyobb balszerencse azonban az, hogy a magyar társadalomból hiányzik a tisztesség. Akárkik kerülnek hatalomra, első dolguk a haszonszerzés a közvagyon kárára, lehet az privatizáció, vagy állami beruházás megcsapolása, akármi…A fejlett demokráciáktól eltérően nálunk nem ítéli el a társadalom az ügyeskedőket, vagy legalábbis nem olyan mértékben, hogy ne érné meg lopni, csalni és hazudni. Nálunk nem egyértelmű érték a kulturáltság; az, hogy valaki logikusan érvel, meghallgatja a másik felet, és konszenzusra törekszik. Ha valaki nem könyököl, nem próbálja az érdekeit mindenáron érvényesíteni, hanem udvarias, előzékeny, azt szimplán baleknak tartják. Ezzel szemben egy fejlett társadalomban akármilyen ideológiára hivatkozik is a vezető, aki saját érdekeit a közösség elé helyezi, csúsztat, nem mond igazat, az méltatlanná válik a hivatalára, és a társadalom megvetése sújtja.

Radikális megoldások

Nem hagyunk hátra senkit! Inkább mind szenvedünk! ...Illetve ti maradjatok itt velük, mi előremegyünk!

 

Persze nem azt mondom, hogy az elesetteket, időseket, betegeket magukra kéne hagyni, a rendellenes csecsemőket meg le kéne dobni egy szikláról, de mi van, ha többen lesznek az eltartottak, mind az adófizetők? És ezen eltartottak nagyobb része nem gyerek, akiből hamarosan adófizető, eltartó válhat, hanem szavazati joggal rendelkező választópolgár. Ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint az, aki munkájával, vagy legalábbis adófizetésével eltartja. És mivel minden állami alkalmazott is eltartott, vagyis az adófizetők által befizetett pénzekből él (csak a vezetők nem nyomor-, hanem luxus szinten), ezért ez a rendszer nem is nagyon fog megváltozni a jövőben. Alkotmányba kellene foglalni, hogy csak adófizető polgár szólhasson bele a közpénzek elosztásába, vagyis, aki nem fizet adót, az ne szavazhasson. Ez jót tenne a foglalkoztatásnak is. Továbbá törvényben kellene rögzíteni a köztisztviselők bérezését, mondjuk az átlagbér függvényében. Még fontosabb lenne meghatározni a közszolgák számát – mégpedig az adófizetők számától függően. És itt nem a fogyasztási adókra gondolok, amit mindenki fizetni kényszerül. Az ÁFA szerintem egy teljesen indokolatlan, és a feketegazdaságot erősítő adófajta. (eladtad a munkaerődet, hogy vehess valamit? Akkor fizess az államnak!) Persze valamiből kell adót beszedni, ha már a jövedelemadókból nem jön össze elég, de a közpénzeket alapvetően az ország jövedelméből kellene összeszedni, és nem a fogyasztásából. (még akkor sem, ha a kettő nagyjából összefügg)

 

Mellesleg az első demokráciákban éppen ilyen volt a rendszer, nem túl szociális, de kétségtelenül igazságos. Ezekben az ókori demokráciákban továbbá a polgároknak joguk volt a megválasztott vezetőket visszahívni a pozíciójukból, ha úgy látták, hogy saját érdekeit a közösségé elé helyezi. Konkrétan népszavazás után száműzték őket, teljes vagyonvesztés mellett. Ennél jobb módszer szerintem a mai napig nem létezik a korrupció elkerülésére, a közpénzek és közvagyon megóvására az azokat kezelők mohóságától. Persze, ha a népszavazáson az eltartottak is részt vehetnek, akkor nem működik ez a rendszer, hiszen őket a közpénzből le lehet kenyerezni, lehet nekik ígérgetni, illetve meg lehet őket fenyegetni, hogy, ha más kerülne a helyünkre, akkor még ennyit sem kapnának.

 

És alapvetően be kellene tiltani minden olyan szervezetet, akik a hatalom megszerzésére (a közpénzek elosztására) törekednek. Nem szabad a közpénzeket olyanokra bízni, akik nagy valószínűséggel mindenféle személyek és érdekcsoportok lekötelezettjei. Nem kellenek pártok. Civileket kell megválasztani a felelős pozíciókba, akiknek teljes átláthatóság mellett kell dolgozniuk, akiknek van vesztenivalójuk, de társadalmi megbecsülésen kívül mást nem nyerhetnek, akik számon kérhetőek, és akiket kizárólag a döntéseik alapján ítélnének meg, nem az ígéreteik szerint. A régi görögök sokszor nem tudtak jobbat kitalálni, minthogy sorsoltak maguk közül, de még az is megbízhatóbb vezetőt jelentett, mint az uram-bátyám rendszer, vagy a "ki tud meggyőzőbben hazudni" verseny.

 

Tudomásul kell venni, hogy a szocializmus megbukott. A jelenlegi szociális rendszerek nem a helyes irányba vezetik a társadalmat, (nagyobb foglalkoztatás, gyerekvállalás és helyes nevelés, motiváció az oktatásra, a tervezésre, megtakarítás, stb.) hanem alapvetően arra szolgálnak, hogy az elit manipulálhassa velük az eltartott választópolgárokat. (Lásd szociális népszavazás, vagy előtte Meggyesi osztogatása) Régen a magyar ember büszke volt arra, hogy nincs szüksége támogatásra, csak az fogadta el, aki már tényleg nagyon gyenge volt, és rászorult. Ma pedig mindenki támogatást vár, sőt elvár. Lakhatási támogatást fizetünk az országgyűlési képviselőknek, pedig 10-szer annyit keresnek, mint az átlagpolgár! Földalapú támogatást kapnak a földbirtokosok! Mások pénzéből szeretnénk mindenféle nekünk tetsző beruházásokat megvalósítani. (persze, hogy mi a nekünk tetsző, azt a visszaosztás mértéke dönti el). Szégyen. El kéne kergetni a közpénzek közeléből mindenkit, aki annak kezelése során vagyonos lett. Nem az a baj, hogy nem lehet felelőségre vonni a Simicska féle állami maffiózókat, hanem, hogy senki nem akarja meghozni a törvényt, ami a jövőben elriasztaná ezeket a parazitákat.

Szarban a Haza! Vagy ezt már leírtam párszor?

„Magyarországnak vége lesz, ha így haladunk. A magyarok kimennek külföldre, Cigányország lesz helyette, és egymást fogjuk ölni élelemért”

Konkrétan nem a magyarok mennek el, hanem azok a dolgozók, vállalkozók, akik a szorongató adóterhek miatt nem kapnak munkát, nem tudnak érvényesülni. (Vagy csak a fekete gazdaságban) Magyarországon a hatalomért folytatott harc során az elit folyamatosan elpazarolja (és, ha lehet ellopja) a közpénzeket, sőt a jövő generációkat is kifosztja az eladósodással, így nagyon magasak az adók, alacsonyak a fizetések. A magas adók, és az alacsony fogyasztás nem teszi lehetővé új munkahelyek létrejöttét, így még több eltartott lesz, vagyis még több elvonásra, megszorításra van szükség. Ez a 22-es csapdája. A lakásra, biztonságos megélhetésre vágyók vagy megpróbálnak a fazékhoz közel kerülve a közpénzekből megélni, vagy külföldre mennek dolgozni, ahol tisztességes fizetést kapnak. Akik Magyarországon maradnak tehát, azok a közpénzekből jól élő vezető elit, és az eltartottak, illetve megalázó bérért dolgozó rabszolgák lesznek. Mivel nekik nincs lehetőségük elmenni, megélhetésük olyan szinten függ az elosztó hatalomtól, mint anno a jobbágyoké földesuraikétól, de legalábbis, mint a cselédeké a gazdáiktól, így Magyarország társadalmi berendezkedése egyre inkább a feudalizmushoz fog hasonlítani. Közben lesznek éhséglázadások, tüntetések, de a vezetők gátlástalan hazugságokkal, a multinacionális tőkét, a liberális demokráciákat, az előző (szintén dilettáns és korrupt) kormányokat vádolva az emberek szegénységéért, kiszolgáltatottságáért és a kilátástalan jövőjéért még jó ideig megőrizhetik hatalmukat és tovább élősködhetnek azokon, akiket szolgálniuk kéne. A kiszolgáltatottság növekedésével a demokrácia gyengül, a hatalom erősödik, Európa helyett Belorussziához fogunk felzárkózni. Nemzetünket szolgaságba taszító, vagy kivándorlásra kényszerítő hazaáruló vezetőinknek pedig szobrot emelünk majd, ahelyett, hogy száműzetésbe kényszerítené őket a puszta társadalmi megvetés.