2013. február 24., vasárnap

Radikális megoldások

Nem hagyunk hátra senkit! Inkább mind szenvedünk! ...Illetve ti maradjatok itt velük, mi előremegyünk!
 
Persze nem azt mondom, hogy az elesetteket, időseket, betegeket magukra kéne hagyni, a rendellenes csecsemőket meg le kéne dobni egy szikláról, de mi van, ha többen lesznek az eltartottak, mind az adófizetők? És ezen eltartottak nagyobb része nem gyerek, akiből hamarosan adófizető, eltartó válhat, hanem szavazati joggal rendelkező választópolgár. Ugyanolyan jogokkal rendelkezik, mint az, aki munkájával, vagy legalábbis adófizetésével eltartja. És mivel minden állami alkalmazott is eltartott, vagyis az adófizetők által befizetett pénzekből él (csak a vezetők nem nyomor-, hanem luxus szinten), ezért ez a rendszer nem is nagyon fog megváltozni a jövőben. Alkotmányba kellene foglalni, hogy csak adófizető polgár szólhasson bele a közpénzek elosztásába, vagyis, aki nem fizet adót, az ne szavazhasson. Ez jót tenne a foglalkoztatásnak is. Továbbá törvényben kellene rögzíteni a köztisztviselők bérezését, mondjuk az átlagbér függvényében. Még fontosabb lenne meghatározni a közszolgák számát – mégpedig az adófizetők számától függően. És itt nem a fogyasztási adókra gondolok, amit mindenki fizetni kényszerül. Az ÁFA szerintem egy teljesen indokolatlan, és a feketegazdaságot erősítő adófajta. (eladtad a munkaerődet, hogy vehess valamit? Akkor fizess az államnak!) Persze valamiből kell adót beszedni, ha már a jövedelemadókból nem jön össze elég, de a közpénzeket alapvetően az ország jövedelméből kellene összeszedni, és nem a fogyasztásából. (még akkor sem, ha a kettő nagyjából összefügg)
 
Mellesleg az első demokráciákban éppen ilyen volt a rendszer, nem túl szociális, de kétségtelenül igazságos. Ezekben az ókori demokráciákban továbbá a polgároknak joguk volt a megválasztott vezetőket visszahívni a pozíciójukból, ha úgy látták, hogy saját érdekeit a közösségé elé helyezi. Konkrétan népszavazás után száműzték őket, teljes vagyonvesztés mellett. Ennél jobb módszer szerintem a mai napig nem létezik a korrupció elkerülésére, a közpénzek és közvagyon megóvására az azokat kezelők mohóságától. Persze, ha a népszavazáson az eltartottak is részt vehetnek, akkor nem működik ez a rendszer, hiszen őket a közpénzből le lehet kenyerezni, lehet nekik ígérgetni, illetve meg lehet őket fenyegetni, hogy, ha más kerülne a helyünkre, akkor még ennyit sem kapnának.
 
És alapvetően be kellene tiltani minden olyan szervezetet, akik a hatalom megszerzésére (a közpénzek elosztására) törekednek. Nem szabad a közpénzeket olyanokra bízni, akik nagy valószínűséggel mindenféle személyek és érdekcsoportok lekötelezettjei. Nem kellenek pártok. Civileket kell megválasztani a felelős pozíciókba, akiknek teljes átláthatóság mellett kell dolgozniuk, akiknek van vesztenivalójuk, de társadalmi megbecsülésen kívül mást nem nyerhetnek, akik számon kérhetőek, és akiket kizárólag a döntéseik alapján ítélnének meg, nem az ígéreteik szerint. A régi görögök sokszor nem tudtak jobbat kitalálni, minthogy sorsoltak maguk közül, de még az is megbízhatóbb vezetőt jelentett, mint az uram-bátyám rendszer, vagy a "ki tud meggyőzőbben hazudni" verseny.
 
Tudomásul kell venni, hogy a szocializmus megbukott. A jelenlegi szociális rendszerek nem a helyes irányba vezetik a társadalmat, (nagyobb foglalkoztatás, gyerekvállalás és helyes nevelés, motiváció az oktatásra, a tervezésre, megtakarítás, stb.) hanem alapvetően arra szolgálnak, hogy az elit manipulálhassa velük az eltartott választópolgárokat. (Lásd szociális népszavazás, vagy előtte Meggyesi osztogatása) Régen a magyar ember büszke volt arra, hogy nincs szüksége támogatásra, csak az fogadta el, aki már tényleg nagyon gyenge volt, és rászorult. Ma pedig mindenki támogatást vár, sőt elvár. Lakhatási támogatást fizetünk az országgyűlési képviselőknek, pedig 10-szer annyit keresnek, mint az átlagpolgár! Földalapú támogatást kapnak a földbirtokosok! Mások pénzéből szeretnénk mindenféle nekünk tetsző beruházásokat megvalósítani. (persze, hogy mi a nekünk tetsző, azt a visszaosztás mértéke dönti el). Szégyen. El kéne kergetni a közpénzek közeléből mindenkit, aki annak kezelése során vagyonos lett. Nem az a baj, hogy nem lehet felelőségre vonni a Simicska féle állami maffiózókat, hanem, hogy senki nem akarja meghozni a törvényt, ami a jövőben elriasztaná ezeket a parazitákat.

2013. február 18., hétfő

Szarban a Haza! Vagy ezt már leírtam párszor?

„Magyarországnak vége lesz, ha így haladunk. A magyarok kimennek külföldre, Cigányország lesz helyette, és egymást fogjuk ölni élelemért”
Konkrétan nem a magyarok mennek el, hanem azok a dolgozók, vállalkozók, akik a szorongató adóterhek miatt nem kapnak munkát, nem tudnak érvényesülni. (Vagy csak a fekete gazdaságban) Magyarországon a hatalomért folytatott harc során az elit folyamatosan elpazarolja (és, ha lehet ellopja) a közpénzeket, sőt a jövő generációkat is kifosztja az eladósodással, így nagyon magasak az adók, alacsonyak a fizetések. A magas adók, és az alacsony fogyasztás nem teszi lehetővé új munkahelyek létrejöttét, így még több eltartott lesz, vagyis még több elvonásra, megszorításra van szükség. Ez a 22-es csapdája. A lakásra, biztonságos megélhetésre vágyók vagy megpróbálnak a fazékhoz közel kerülve a közpénzekből megélni, vagy külföldre mennek dolgozni, ahol tisztességes fizetést kapnak. Akik Magyarországon maradnak tehát, azok a közpénzekből jól élő vezető elit, és az eltartottak, illetve megalázó bérért dolgozó rabszolgák lesznek. Mivel nekik nincs lehetőségük elmenni, megélhetésük olyan szinten függ az elosztó hatalomtól, mint anno a jobbágyoké földesuraikétól, de legalábbis, mint a cselédeké a gazdáiktól, így Magyarország társadalmi berendezkedése egyre inkább a feudalizmushoz fog hasonlítani. Közben lesznek éhséglázadások, tüntetések, de a vezetők gátlástalan hazugságokkal, a multinacionális tőkét, a liberális demokráciákat, az előző (szintén dilettáns és korrupt) kormányokat vádolva az emberek szegénységéért, kiszolgáltatottságáért és a kilátástalan jövőjéért még jó ideig megőrizhetik hatalmukat és tovább élősködhetnek azokon, akiket szolgálniuk kéne. A kiszolgáltatottság növekedésével a demokrácia gyengül, a hatalom erősödik, Európa helyett Belorussziához fogunk felzárkózni. Nemzetünket szolgaságba taszító, vagy kivándorlásra kényszerítő hazaáruló vezetőinknek pedig szobrot emelünk majd, ahelyett, hogy száműzetésbe kényszerítené őket a puszta társadalmi megvetés.