Csak nekem tűnik ellentmondásosnak ez a két fogalom? Lehetséges, hogy a békemenet többségében idős résztvevői mind forradalmárok voltak? Nem lehet, hogy a magyar dolgozók és diákok többségével egyetemben maguk is a szocialista felvonulások résztvevői voltak inkább? Senkit nem emlékeztet ez a békemenet dolog a Hazafias Népfront nevű szervezetre, vagy a május elsejei felvonulásokra?
Persze tudom, hogy van az emberekben
egy ősi alkalmazkodási képesség, valami olyasmi, hogy inkább szeretem a rossz
időt is, vagy azt, aki nekem árt; ha egyszer úgysem tehetek semmit ellene,
akkor mégiscsak jobb nekem, ha szeretem, mintha állandóan bosszankodnék. Észak-Koreában
- egy tipikus Orwelli diktatúrában - a nép többsége bármikor ki tudja mutatni (őszinte,
vagy nagyon annak tűnő) hitét és szeretetét a rendszer és a vezető iránt.
1956-ban a proletárnak hívott
diktatúra ellen vonultak utcára az emberek, az egypárt rendszer zsarnoksága
ellen, de nem hiszem, hogy jobboldaliak lettek volna; demokráciát akartak, nem
a félfeudális háború előtti rendszer visszaállítását. Elegük volt a nyilvánvaló
hazugságokból, szerettek volna biztonságban és jólétben élni, ahogy a fejlett
államok szabad polgárai.
Sajnos, úgy tűnik a jelenlegi
kormány – az 50-es évek diktatúrájához hasonlóan - ezeket a szabad
demokráciákat mintakép helyett ellenségnek tekinti (Nem leszünk gyarmat!). Orbán
Viktor pedig ünnepi beszédében kifordította a valóságot, amikor azt állította,
hogy „azok” újra közénk lövetnének, hiszen nincsenek „azok”, ő képviseli jelenleg
az egypárti hatalmat, ő folytat az 50-es évekhez hasonló propagandát. Csak azt
nem tudom eldönteni, hogy ezek az emberek – Orbán, Kövér, Kósa, Lázár, Rogán,
stb. vajon a szocialista vezetőkhöz hasonlóan őszintén hisznek-e abban, hogy ők
valami módon a haza érdekeit szolgálják, vagy annak ellenére csinálják, amit
csinálnak, hogy tudják, hogy károsak a társadalomra? Ez a mutyi rendszer nekik
kétségtelenül jó, az országnak rossz. De lehet, hogy Magyarországon csak ez
működik, és a választópolgárok többségének megfelel ez a rendszer, nem akarunk
ugyan gyarmat lenni, de szívesen vagyunk eltartottak. Hosszú távon persze nem
fenntartható ez a rendszer, csőd lesz és felháborodás, és szakértői kormány, és
évtizedekig tartó válság.
