A hívők azt mondják: te a tudományban hiszel, én pedig istenben, ez választás kérdése (és te rosszul választottál).
Inkább így helyes a mondat: Te értékesebbnek hiszed a tényeken alapuló tudományt, én viszont a - sokszor tényeket tagadó, spekulációkra alapuló - istenhitet, vallást tartom értékesebbnek. Értékesebb a közösség számára, és a közösségben élő egyének számára is. Még akkor is, ha tényekkel nem alátámasztható, illetve egyes tételei, tanai nyilvánvalóan nem igazak. (pl. mormon könyvének isteni eredetéhez tényleg nagyon erős hit kell)
A valóságnak olyan részei, melyek nem állnak közvetlen kapcsolatban az életünkkel, vagy nyilvánvalóan nem befolyásolhatóak - ezen valóságok felfogására ma már vannak nagyszerű (tényekkel alátámasztott) tudományos magyarázatok, de a vallásos magyarázatok sokszor jobban szolgálják az érdekeinket (lelki egészségünket, önbecsülésünket, közösségi kapcsolatainkat), ezért hajlandóak vagyunk elutasítani a logikus érvelést, gondolkodást, és hívő gondolkodást választani.
Mert a hitnek erősebbnek kell lennie a tényeknél is. A tények és a logikus gondolkodás elutasítása általában szimpla ostobaság, és akik alapdolgokban is megteszik, azokat az evolúció kiszelektálja, de, akik csak a spirituális dolgokban alkalmazzák, és ott a többség által elfogadott - akármennyire valóságtól elrugaszkodott - tanításokon alapulnak, azokat az evolúció előnyben részesíti. Vagyis a hit, a vallás hasznos.
Nem olyan nehéz elfogadni valótlan dolgokat, vagy elutasítani valós dolgokat, elég azt kimondani pl., hogy a tudomány talán logikusan gondolkodik, de nem biztos, hogy erkölcsileg helyesen. A hívők azt állítják lehet másképpen is gondolkodni, és bár ez nem feltétlenül logikus, fontosabb ennél, hogy erkölcsileg helyes. Miért? Mert az én közösségem többsége így gondolja. Vagyis egyetértünk benne, hogy ez Isten akarata. Szent dolog nem lehet vita tárgya. Történelmi tapasztalat, hogy nagyon veszélyes vitatkozni a (dicsőséges anya szent) egyházzal. Bármilyen ideológia, elmélet, tudományos tétel, ami ennek ellentmondani látszik, Isten akarata ellen való és üldözendő vagy minimum ignorálandó.
A középkorban még ennél is sokkal rosszabb volt a helyzet, szinte isteni csoda (!), hogy létrejöttek a tudományos felfedezések.
A vallások alapvetően a vérségi alapon szövetséges közösségek kiterjesztett változatai. A közös hit biztosítja az egyének számára a vérségi kötelékhez hasonló barátságos hozzáállást, biztonságérzetet, vagyis nem kell ellenségnek tekinteni egymást - ami állandó veszélyhelyzetet és harcot jelentene. Kétségtelen tény, hogy a vallás tette lehetővé a nagyobb közösségek együttélését az őskorban, nélküle nem jöhetett volna létre civilizáció.
Másrészt az emberek többségének a vallása az identitásának a része, ettől lehet sikeres tagja a közösségnek. Ráadásul hite sokkal több értelmet ad az életének, mint a tudomány bármelyik logikusan levezetett teóriája, és akkor még ott van az örök élet ígérete is - a tudomány ezzel egyenlőre nem tud szolgálni. Vagyis az emberek többségének saját, jól felfogott érdeke, hogy inkább az igazságot utasítsa el, mint az identitását meghatározó hiedelmeit, szentségeit, vallási tanait.
A valóságnak olyan részei, melyek nem állnak közvetlen kapcsolatban az életünkkel, vagy nyilvánvalóan nem befolyásolhatóak - ezen valóságok felfogására ma már vannak nagyszerű (tényekkel alátámasztott) tudományos magyarázatok, de a vallásos magyarázatok sokszor jobban szolgálják az érdekeinket (lelki egészségünket, önbecsülésünket, közösségi kapcsolatainkat), ezért hajlandóak vagyunk elutasítani a logikus érvelést, gondolkodást, és hívő gondolkodást választani.
Mert a hitnek erősebbnek kell lennie a tényeknél is. A tények és a logikus gondolkodás elutasítása általában szimpla ostobaság, és akik alapdolgokban is megteszik, azokat az evolúció kiszelektálja, de, akik csak a spirituális dolgokban alkalmazzák, és ott a többség által elfogadott - akármennyire valóságtól elrugaszkodott - tanításokon alapulnak, azokat az evolúció előnyben részesíti. Vagyis a hit, a vallás hasznos.
Nem olyan nehéz elfogadni valótlan dolgokat, vagy elutasítani valós dolgokat, elég azt kimondani pl., hogy a tudomány talán logikusan gondolkodik, de nem biztos, hogy erkölcsileg helyesen. A hívők azt állítják lehet másképpen is gondolkodni, és bár ez nem feltétlenül logikus, fontosabb ennél, hogy erkölcsileg helyes. Miért? Mert az én közösségem többsége így gondolja. Vagyis egyetértünk benne, hogy ez Isten akarata. Szent dolog nem lehet vita tárgya. Történelmi tapasztalat, hogy nagyon veszélyes vitatkozni a (dicsőséges anya szent) egyházzal. Bármilyen ideológia, elmélet, tudományos tétel, ami ennek ellentmondani látszik, Isten akarata ellen való és üldözendő vagy minimum ignorálandó.
A középkorban még ennél is sokkal rosszabb volt a helyzet, szinte isteni csoda (!), hogy létrejöttek a tudományos felfedezések.
A vallások alapvetően a vérségi alapon szövetséges közösségek kiterjesztett változatai. A közös hit biztosítja az egyének számára a vérségi kötelékhez hasonló barátságos hozzáállást, biztonságérzetet, vagyis nem kell ellenségnek tekinteni egymást - ami állandó veszélyhelyzetet és harcot jelentene. Kétségtelen tény, hogy a vallás tette lehetővé a nagyobb közösségek együttélését az őskorban, nélküle nem jöhetett volna létre civilizáció. Másrészt az emberek többségének a vallása az identitásának a része, ettől lehet sikeres tagja a közösségnek. Ráadásul hite sokkal több értelmet ad az életének, mint a tudomány bármelyik logikusan levezetett teóriája, és akkor még ott van az örök élet ígérete is - a tudomány ezzel egyenlőre nem tud szolgálni. Vagyis az emberek többségének saját, jól felfogott érdeke, hogy inkább az igazságot utasítsa el, mint az identitását meghatározó hiedelmeit, szentségeit, vallási tanait.
A vallás
lényege, hogy fogadd el a helyzetedet és alkalmazkodj a társadalmi, gazdasági
körülményekhez. A hívő (vagy csak képmutató) emberek sikeresebben élnek túl és
szaporodnak, mint a racionalitáshoz ragaszkodók.
