2014. május 21., szerda

Szavakkal való visszaélések - kettős beszéd

Egy egyszerű példa: Az egyébként általában objektívan fogalmazó ATV hiradóban az alábbi szöveget adták a többször leadott videóanyaghoz: Elszaladt K. Béla az újságírók elől. A menekülő K. Bélát a kijáratnál sikerült utolérni. Ehhez képest a felvételeken nem látszik, hogy K. Béla szaladna, vagy menekülne, az annál inkább, hogy 20-30 újságíró ordítva szalad, és a kijáratnál valóban utolérik a delikvenst, aki nagyon jól tudta feltehetően, hogy nem kaphat olyan kérdést, ami nem lenne eleve sértő rá nézve, ami ne segítene ellenfeleinek porig rombolni az ő becsületét. Pl: Ön valóban hazaáruló? Tudja bizonyítani, hogy nem az? (Persze én nem tudom, hogy az illető valóban orosz kém volt-e, lehet, hogy igen, de létezik az ártatlanság vélelme)
Becsületsértést pedig kérdéssel is el lehet követni, pl.:
-        Fogadott-e el pénzt az ön édesanyja szexuális szolgáltatásért cserébe? - Létesített-e ön szexuális kapcsolatot az édesanyjával? - Honnan tudjuk, hogy nem hazudik a fenti kérdéseket illetően? (Durva, ugye?)
A jogászok és a politikusok igazi mesterei a szavaknak, egész tömegeket tudnak velük manipulálni. Logikus érvelések helyett hangulatkeltő, az ellenfeleket lejárató, a beszélgetés témáját eltérítő, az ellenük felhozott vádakat elkenő, kikerülő vagy visszakézből másra kenő dolgokat mondanak. Lazán ellentmondanak a valóságnak (ami számukra értelmezés kérdése). Némelyik megteheti, hogy a mondatának egyik felében ellentmond a másik felének. Ha nyilvánvalóan hülyeséget állít, és erre a sajtó felhívja a figyelmet, akkor sem kell nagyon magyarázkodni, hiszen nyilván a szavait nem jól értelmezték, illetve a kérdéses sajtó eleve rosszindulatú, idegen érdekeket szolgál.
Engem nagyon felháborít, hogy a Fidesz az elmúlt években diktatúrai magasságokba emelte a kettős beszédet: Megosztották az országot, mindenhová a saját embereiket rakták, miközben nemzeti együttműködésről zagyváltak. Zengték a Magyarország jobban teljesít szlogent, miközben a gazdasági mutatók, vagy az elvándorló tömegek egyáltalán nem erre utalnak. És ez vajon mi:

Orbán - kormánya társadalompolitikájával kapcsolatban kifejtette, hogy nem fogadhatók el olyan közállapotok, amelyekben a lelkiismeretesen eljárók, a törvényeket betartók folyamatosan rosszul járnak, még a lelkiismeretlen, a farizeus jól jár, előnyt szerez. Úgy vélte, hogy az 1990-2010-ig jellemző liberális felfogás nem kötelezte a kabineteket a nemzeti érdekek szolgálatára, az ő kormánya munkáját az a nemzeti, keresztény alapú társadalomértelmezés adja majd, amely szerint "a társadalom nem egyének puszta halmaza, hanem közösség, szerves szerkezet" – fogalmazott. "Olyan kormány megalakítására törekszem, amely képes egyszerre igazságos és versenyképes Magyarországot teremteni" – mondta Orbán.

Jogi szempontból a fenti állítások nem hazugságok. Igaz, hogy az Orbán kormány alatt kifejezetten a lelkiismeretlen farizeusok jártak jól, szereztek előnyt, de az az állítás, hogy ez nem elfogadható, az igaz! Azután szembeállít két dolgot: a nemzeti, keresztény alapú társadalomértelmezést a liberális értelmezéssel, ami szerinte a baloldali kormányzást jellemezte, és nyilván nem szolgálta a nemzet érdekeit. Szerintem; hogy melyik kormány mennyire szolgálja a nemzete érdekeit, az nagyjából lemérhető. A dán kormány pl. sokkal jobban szolgálja nemzete érdekeit, mint a belorusz. Az amerikai sokkal jobban, mint az orosz. Az ausztrál sokkal jobban, mint a kínai. A társadalom egyik országban sem „egyének puszta halmaza, hanem közösség, szerves szerkezet”- csak az egyikben az egyének szabadok, és jól élnek, a másikban pedig ideológiák – hazug, vagy félreértelmezett szavak – nevében elnyomják őket. Végül pedig eddigi tevékenysége alapján erősen kétséges, hogy Orbán kormánya igazságos és versenyképes Magyarországot lenne képes teremteni, de azt nem vonhatom kétségbe, hogy erre törekszik. Szigorúan véve ez sem hazugság.
Viszont ez a fajta kettős beszéd valóban meddővé tesz bármely vitát, haszontalanná a logikus érvelést. Ezzel kizárják az okos, előrelátó, hatékony döntések meghozatalát, megölik a demokráciát, és tönkreteszik az országot. Reménnyel tölt el a tudat, hogy forradalmárok ellen is követtek már el forradalmat, és hiába definiálja magát valaki a legnagyobb szabadságharcosnak, lehet, hogy egy valódi szabadságharc jelenti majd az uralma végét.