A 22-es csapdájában Magyarország IV. Bár úgy tűnik ez senkit nem érdekel...

Az önkormányzati vezetőknek érdeke a településük eladósítása! Konkrét anyagi, egzisztenciális érdekük fűződik a fejlesztő jellegű beruházásokhoz, hiszen ők döntenek azok kivitelezőiről, lehet tanácsadást meg mindenféle egyéb költséget elszámolni vele kapcsolatban, amik mind pénzt, vagy valami törlesztendő szívességet jelentenek ezen személyeknek. Mivel a jelenlegi törvények nem teszik lehetővé az önkormányzati vezetők döntéseinek teljes körű ellenőrzését, illetve még ha nyilvánvaló is lesz a jelentős túlárazás, vagy a beruházás szükségtelensége, akkor sincs mód a számonkérésre. Amíg nem születnek meg ezek a törvények – márpedig a vezetőknek nem érdeke, hogy számonkérhetők legyenek – addig nem lesz felelős gazdálkodás a közpénzekkel se önkormányzati, se állami szinten. Ebből következően az önkormányzatok és az ország adósságterhei folyamatosan nőnek, vagy maximum szinten tarhatók brutális jövedelem-elvonások és egyéb megszorítások mellett. Bár az elmúlt évben az önkormányzati adósságok jelentős részét az állam átvállalta – ami szintén arra utal, hogy jelentős szívességeket várhattak el az új kormány részéről ezen önkormányzati vezetők – attól még ezen adósságok nem szűntek meg, csak teljesen etikátlan módon azok visszafizetését áthárították az ország összes adófizető állampolgárára.

Másrészt „nem lehet bizalmat elvárni egy olyan gazdasági környezetben, ahol 3 ember munkájából akarunk eltartani 10-et, és folyamatosan olyan törvényeket hozunk, amik a 3 dolgozóval tolnak ki a 7 nem dolgozó javára”. Ilyen nagyarányú jövedelem-elvonás mellett egész egyszerűen nem éri meg vállalkozni, nem teremtődnek új munkahelyek, aki teheti az állam-bácsival tartatja el magát, vagy feketén dolgozik, hogy egyáltalán kapjon munkát. Esetleg külföldre költözik, ahol azonban a gyenge nyelvtudása, eltérő kulturális háttere miatt kevés az esélye a sikeres életpályának.

És mégis, nem csak az eltartottak, hanem a párt-elithez nem kötődő vállalkozások devizahiteles bérrabszolgái is kitartóan beszopják a kormányok hazugságait, lemondanak az önálló gondolkodásról, és sorsuk alakítását kizsákmányolóik kezébe helyezik. Abszurdisztán!

Szeretnék olyan országban élni, ahol:

1 - az emberek kedvük és tehetségük szerint, azonos feltételekkel juthatnak munkához, vállalkozhatnak a gazdaságban, vehetnek részt a közügyekben, és ezt törvények és állami intézmények garantálják. Ahol nem csak egy szűk elit juthat hozzá a jól fizető állami megrendelésekhez, zsíros állásokhoz, nem kell mindenhez ismeretség, protekció.

2 - a jövedelmemmel szabadon rendelkezhetek, nem vonják el annak 70-80 %-át jövedelmi adó, szociális adó, általános forgalmi adó, telefonadó, kamatadó, gépjárműadó, ingatlanadó, jövedéki adó, stb. formájában. Ahol felelősen kezelik az állami vagyont, nem csipegetnek el belőle, és ahol nem vernek adósságba olyan szinten, hogy még az unokáim is egész életükben törleszthetik azt.

3 - ahol felnőttként kezelnek, nem próbálnak a médián keresztül hülyíteni, nem sulykolnak újabb és újabb a hazánkat fenyegető kitalált veszéllyel, nem fosztanak meg a lehetőségtől, hogy szükség esetén fegyverrel védjem meg magam, nem akarnak mindent hivatalosan szabályozni csak azért, hogy a bürokraták igazolják saját létjogosultságukat.

4 - ahol az emberek kedvesek, mert elégedettek, nem gyűlölködnek, nem akarnak átverni, vagy bántani, nem kell tapasztalnom a megsebzett önbecsülésük miatti gonoszkodásokat, nem ütnek le a pénzemért, nem lopják el a tyúkjaimat.

Mindazonáltal szeretnék ott élni, ahol felnőttem, ahol az anyanyelvemen társaloghatok a saját kulturális közegemben. Vagyis szeretném, ha Magyarországon valósulnának meg a fenti elképzelések, és ennek érdekében tenni is hajlandó vagyok. Ha van olyan párt, vagy választási szövetség, aki hajlandó vállalni a fenti elveket, és az eddigi tevékenysége nem mond ellent ezeknek, akkor kérem, jelentkezzen a szavazatomért 2014. március 30-ig!