Levezetés

1. Azok az országok sikeresek, ott van jólét és szabadság, ahol liberális, plurális demokrácia van. Ahol biztosított a tulajdonjogok védelme. Ahol a vállalkozásoknak egyenlő esélyeik vannak a piacszerzésre, állami, önkormányzati megrendelések megszerzésére. Ahol az egyének boldogulásának, sikeres karrierjüknek, vezető beosztásuknak nem a párthűség és a lekötelezettség a feltétele. Ahol a szabad verseny feltételei adnak ösztönzést a kiváló teljesítményekre. Ahol a politikai elit kezében nem összpontosul akkora hatalom, amiről nehéz lenne lemondani, amit mindenáron meg kellene védeni. (Lásd: Acemoglu-Robinson: Miért buknak el nemzetek?)

2. Azok a politikusok, akik nem a fenti társadalmi berendezkedésre törekszenek, hanem bármi másra, azok rövid és hosszútávon egyaránt saját nemzetük sikerének útját állják, polgáraik boldogulását akadályozzák.

3. Aki a saját nemzetének szolgálata helyett azt kizsákmányolja, és hatalma megőrzését fontosabbnak tarja a nemzet felemelkedésénél, az hazaáruló.

4. A magyar politikai elit többsége tehát hazaáruló.

5. De mi a szarért választ meg a nép hazaárulókat? Miért ad felhatalmazást bizonyítottan hazug, arrogáns, demagóg, gerinctelen, gyűlöletkeltő, képmutató, hatalommániás, korrupt, dilettáns, hitvány, nagypofájú, stb. politikusoknak, ahelyett, hogy tisztességes jelölteket támogatna? Talán nem szerezheti meg tisztességes ember egy párt támogatását, nem kerülhet vezető pozícióba háttéralkuk nélkül? Talán összeférhetetlen a tisztesség a vezető pozícióval? Talán nem lehet elég erős olyan szervezet, aki mögött nem áll kizsákmányoló klientúra? Ahol nincs a civileknek hatalmuk a számonkérésre, ott nincs igazán beleszólásuk a rendszer működésébe, a választásoknak sincs jelentősége, hiszen nem kerülhet hatalomra olyan vezető, aki a nép érdekeit tudná szolgálni; csak olyan, aki a saját klientúráját szolgálja. Ezek az országok nem igazi demokráciák. Talán fel tudnak mutatni némi gazdasági fejlődést, jólétet akár, ha vannak természeti erőforrásaik, de hosszú távon sikertelenségre vannak ítélve. Nálunk nem alakult ki polgári kultúra, a többség számára nem egyértelmű a fenti összefüggés. Sokkal egyértelműbb a hierarchikus, uram-bátyám rendszer működése, "az erősebb kutya baszik" alapelv, és a "majd csak lesz valahogy" alkalmazkodás.
Az alábbi tanulságos táblázat a wikipédiáról való, mennyi a nettó átlagfizetés Európa országaiban? (Euróban) Magyarország jobban teljesít? - Szégyen!

1	Liechtenstein[49]	4896	25	Estonia[25]	841
2	Monaco	4436	26	Greece[34][35][36]	818
3	Switzerland[88][89][90]	4118	27	Croatia[17]	710
4	Norway[65]	3431	28	Czech Republic[20][21]	701
5	Luxembourg[53][54]	3189	29	Slovakia'[80][81]	683
6	Denmark[23]	3122	30	Poland[67]	678
7	Sweden	2729	31	Turkey[citation needed][91]	599
8	United Kingdom[96]	2597	32	Latvia[45][46][47][48]	566
9	San Marino	2390	33	Lithuania[51]	541
10	Finland[26][27]	2330	34	Hungary[37]	503
11	Andorra[4]	2230	35	Montenegro[62]	486
12	Iceland[39]	2179	36	Kazakhstan[76]	462
13	Ireland[41]	2160	37	Kosovo[44]	441
14	Netherlands[63][64]	2136	38	Russia[72][73]	433
15	France[28]	2128	39	Bosnia and Herzegovina[12][12]	423
16	Austria[5][6]	2114	40	Belarus[9]	400
17	Germany[29][30][31]	2054	41	Romania[70]	398
18	Belgium[7][8]	1946	42	Serbia[78]	377
19	Italy[42][43]	1923	43	Georgia[32]	349
20	Cyprus[19]	1833	44	Macedonia[55][56]	346
21	Spain[83][84]	1615	45	Bulgaria[14][15]	332
22	Malta[58]	1092	46	Albania[1][2]	320
23	Slovenia[82]	1044	47	Moldova[59][60]	174
24	Portugal[69]	985	48	Ukraina	143