Orbán beszéde után nyilvánvaló

– hogy „minden állat egyenlő, de a disznók egyenlőbbek”. Az elképesztő csúsztatások, hazugságok és önfényezés mellett elhangzik itt némi őszinte gondolat is, amiből kiderül, hogy nem azért lopnak, csalnak és hazudnak, hogy minél több vagyont halmozzanak fel, az csak afféle biztosíték. A lényeg, az önbecsülésük, saját fontosságuk tudata, „munkájuk” jelentősnek tűnése, történelmi szereplővé válás. (Ők szerényen szolgálatnak nevezik nemzetromboló tevékenységüket, sőt elhangzik az alázat és az együttműködés szó is:)). Nekem, mint nem igazhívő fideszesnek, inkább az jön át, hogy minden ember egyenlő, de vannak értékes emberek, akikre nagy felelősség hárul, és akik megérdemlik az előjogokat, a kimagasló bérezést, és a kiváló üzleti lehetőségeket. Mivel ők döntenek a közpénzek elosztásáról, a beruházásokról, szinte feljogosítva érzik magukat, hogy pozíciójukat kihasználva gazdagodjanak családjuk vagy strómanjaik révén. (Fontosságukat szimbolikusan is szeretnék érezni és jelezni, munkahelyük királyi palotába való költöztetésével, amire nem sajnálnak elkölteni kb. 200 milliárd Ft közpénzt.)

DE BASSZÁK MEG, NE AZ ÉN PÉNZEMBŐL LEGYENEK FONTOSAK ÉS JELENTŐSEK! Fontos és jelentős az orvos és az ápolónő munkája, a munkát teremtő – és nem közpénzen hízó - vállalkozóké, meg a tanároké, és mindazoké, akik befizetnek a közösbe. De Ezek csak kivesznek. ANNYIRA FONTOSAK, MINT BOLHÁK A KUTYÁNAK. Aljas módon kihasználják, hogy a szavazók nagy része kiszolgáltatott az államnak, és nem törődnek vele, hogy akik valóban fontosak lennének, azok elhagyják az országot, oda mennek, ahol megbecsülik őket, és nem jobbágyként vagy gyerekként kezelik őket. A század végére a magyarság lélekszáma jelentősen le fog csökkenni, a gazdaság a béka segge alatt lesz, a kultúra dettó. Ez valóban jelentős eredmény a jelenlegi elittől. Remélem úgy fognak emlékezni rájuk, ahogy megérdemlik.

„Az köt és az tart össze bennünket, hogy mi e nélkül az életünket viselhetetlenül könnyűnek, légneműnek, vagyis lényegtelennek éreznénk. Súlytalan élet lenne, amely egyre megy, nem oszt, nem szoroz, tizenkettő egy tucat, pontosabban: egy a hétmilliárdból. Mi azonban azt gondoljuk az életünkről, hogy jelentős, hogy súlyos, egyedi, megismételhetetlen, ezért a világ számára nélkülözhetetlen. Olyan élet, amelyen fontos dolgok sorsa fordulhat meg. Igen, mi itt, a Fideszben azt gondoljuk – habár valamiféle férfias szemérem miatt nem szoktunk beszélni róla, s talán kétévente egyszer megengedhetjük magunknak –, hogy életünk súlyát, értelmét és fontosságát a szolgálat, a nálunknál fontosabb dolgok szolgálata adja.” (Család, Haza, Isten országa)

Az Emberek döntöttek: Meg kell védeni az országot!

Engem ugyan nem kérdeztek, de ki válaszolna nemmel egy ilyen hülye kérdésre? Nyilvánvaló, hogy minden állampolgár szerint az országát meg kell védeni. Minden lehetséges veszélytől. Viszont nálunk már hónapok óta igyekeznek felnagyítani egy veszélyt – a menekülők átvonulását hazánkon – mintegy elterelve a figyelmet azokról az ország jövőjét tönkretevő fontosabb veszélyekről, amikért de facto a kormány felelős. Nekem ez a plakát leginkább azt sugallja, hogy a kormány hülyegyerekként kezeli a polgárokat. Anno Németországban azt hirdette a diktatúra, hogy helyre kell állítani a gazdaságot és német nép becsületét. Mindkettőt porig rombolták 6-8 év alatt. Ma is hasonló történik hazánkban: Tönkreteszik az országunkat, miközben arra hivatkoznak, hogy azt meg kell védeni. Hogy mivel? Korrupcióval, propagandával, a hatalomtól függő intézményrendszerrel, agyonadóztatott, eladósított polgárokkal, a tisztességes verseny kizárásával, a morális (európai) értékek lezüllesztésével.

Tegyük világossá, hogy kétféle korrupció létezik: az egyiknél konkrétan a közvagyonból lopnak, erre csak a döntéshozóknak van lehetősége. Szándékosan túlárazott beruházások, a haveroknak leosztott közbeszerzések, ingatlanmutyi, tanácsadás, stb, stb..  A másik fajta korrupció szintén nem jó, de szerintem nagyságrendekkel kevesebb kárt okoz az országnak, ráadásul sok esetben indokolható. Ilyen a rendőrnek csúsztatott pénz, az orvosi hálapénz, a számlázás elkerülése, és a feketemunka. Lehet, hogy nem szép dolog, de ezek inkább az adószedők elől eldugott pénzre példák, nem a kincstárból való lopásra.

Még szemléletesebb példa: A törzsben mindenki, aki gyűjtöget, vadászik, halászik, vagy kőbaltát gyárt, a zsákmányát teljes egészében be kell adja a közösbe. Cserébe kap mondjuk átlagosan 10 kagylót. Ebből 5-öt azonnal vissszaad, mert valamiből nyilván el kell tartani a törzset védő harcosokat, a sámánokat, a gyógyítókat, az öregeket és a betegeket, valamint az adószedőket, a törzsfőnököt és közvetlen bizalmasait. A maradék ötből viszont megveheti a piacon az élelmiszerét, meg a szükséges dolgokat. Pontosabban csak négyből, mert maga a vásárlás is adóköteles, négy kagyló után egyet ismét csak a közösbe kell visszarakni. Csakhogy a törzsfőnök és bizalmasai nem csak eltartatják magukat a közösből fényűző módon, de, amikor döntenek annak szétosztásáról, akkor jelentős mértékben maguk felé hajlik a kezük. Az oktatás, a kutatás, az egészségügy, vagy a bérek helyett olyan – általuk a törzs érdekének hazudott – beruházásokra osztogatnak, amik valójában csak a hatalmon maradásuknak az érdeke, saját, vagy támogatóik további gazdagodását szolgálják. Közben pedig azt látják az emberek, hogy néhány szomszédos törzsben az elosztás igazságosabban történik, ott az emberek jobban élnek, a gyerekeik jobb oktatásban részesülhetnek, jobban megbecsülik a munkájukat, sikeresebben vállalkozhatnak, végső soron utódaik sikeresebb életesélyekre számíthatnak. Ez pedig az evolúció maga. Lényegében egy igazságosan elosztó törzsben élni evolúciós előnyt jelent egy kizsákmányoló törzsben éléshez viszonyítva. (Kivéve, ha a törzsfő családjához tartozol, illetve, ha parazita életmódot folytatsz) Az igazi előny pedig az, ha egy olyan törzsben élsz, ahol igazságos elosztás működik, de gazdasági erejét kihasználva kizsákmányolja a gyengébb törzseket. A valóságban a pc megnevezés ezekre a törzsekre: fejlett országok, illetve fejlődő országok. 

Kompromisszumkereső szexizmus

A nők elsődleges princípiuma a gyerekszülés! De ne általánosítsunk, vannak olyan nők, akikre ez nem igaz, pl. apácák, vagy ronda nők, stb. Ugyanakkor tény, hogy minden nőnek joga van kiteljesedni a munkájában vagy a sportban, művészetben is.

Fenti igazságok miatt a legkézenfekvőbb megoldás a (szép) nőket, még lánykorukban kötelezni a gyerekszülésre, vagy legalábbis a házasságra. Lehetőleg, amint erre testileg készen állnak, és mielőtt megkezdenék a középfokú tanulmányaikat, ami nyilvánvalóan elterelné a figyelmüket legfontosabb életcéljuktól. "Asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség!" (Mondjuk ebből logikusan az következik, hogy a lányoknak szinte kötelező szétteni a lábukat a cél érdekében):)

Természetesen nem vagyunk tálib szélsőségesek, nem tilthatjuk el a lányokat a középiskolai tanulmányoktól (amennyiben már férjezettek), de a felsőoktatásban való részvételüket már célszerű lenne olyan egyszerű feltételhez kötni, mint az anyaság. Másrészt viszont olyan törvényeket is kéne hozni, amik kompenzálnák a nők karrierépítési hátrányát, amit a gyerekneveléssel kieső évek okoznak, vagyis kötelező rátát kell bevezetni a vezető beosztások betöltésére. Olyan törvényt is el tudok képzelni, ami jutalmazza a gyerekszülést, és azok megfelelő felnevelését, mondjuk az ilyen nő automatikusan jogosult lenne átvenni férje vagy apja vezető beosztású állását. Így aztán Orbán Viktor és Kövér László pedig köteles lenne főállású háztartásbeliként dolgozni. Persze, ha szeretnének pénzt is keresni (mert az elszámoltatásuk után nyilván nem maradna vagyonuk), akkor elmehetnének közmunkásnak.

Igaz, hogy egy ilyen törvénnyel sok nem túl okos, középkorú nő kerülne vezető beosztásba, de lássuk be, a férfi vezetőket se a magas műveltség vagy intelligencia jellemzi leginkább, sokkal inkább az arrogancia, az erkölcstelenség, és a hazudozás művészi gyakorlata.

Fenti kompromisszumokkal a nők nem csak testükkel, hanem később szellemükkel is segítenék – mintegy kiegyensúlyozva a férfi vezetők nemzetellenes döntéseit – az ország, a haza, a nemzet felemelkedését!

De viccet félretéve, amíg Afrikában, Ázsiában a túlnépesedés az óriási probléma, nálunk a népességfogyás, Mindenki láthatja, főleg vidéken, hogy kevés a gyerek, a fiatal, és azok is - hogyan fogalmazzak finoman - nagyrészt nem a magyar paraszti, munkás, vagy értelmiségi kultúrába születnek bele, hanem egy szegény, tanulatlan, agresszív kultúrába. Tudom persze, hogy a magyarságnak többet kellene tenni ezen gyermekek beintegrálásába az adófizető polgárok társadalmába, mert a súlyos lelki traumákkal felnőtt emberekből jó eséllyel lesz bűnöző, és rossz eséllyel hasznos tagja a társadalomnak. 

Első bejegyzésemben - még 2009-ből  - származó demográfiai becslésemet ezért most módosítom: 100 év múlva a magyar nemzet lélekszáma a mai felére fog csökkenni. Most nem írom ide a becslés matematikáját, de a lényeg, hogy Magyarországnak kb. 8 millió polgára lesz, ebből viszont csak 4,6 millió lesz a magyar kultúrájú, származású.

Végül itt van egy teljesen elfogadható állítás: a nők - és a férfiak! - legfontosabb célja a családalapítás, ezen belül nyilván a nők feladata a gyerekszülés, a férfiaké pedig a költségek előteremtése. A három éves gyes helyett sokkal jobb ötletnek tartanám a 4 - 6 órás állások támogatását, vagy a kötelező női kvótákat minden területen, ahol a gyereket nevelő nők előnyt élveznének férfi jelentkezőkkel szemben. És állami támogatással működő társkereső oldalakat, zenés, táncos, sportos, vagy egyéb tematikájú rendezvényeket, ahol az ott összejövő, és egy éven belül összeházasodó pároknak mondjuk kifizetik az esküvőjét, vagy egy évi lakbérüket, stb. De biztosan van jobb ösztönző is az anyagi támogatásnál, hiszen az Afrikában pl. egyáltalán nem jellemző, mégis szaporodnak, mint a nyulak.

A terrorizmusrúl

Annyi balfaszságot hordanak össze a politikusok, meg „szakértők”, hogy kénytelen vagyok véleményt nyilvánítani. Velük ellentétben én nem mondom meg a tutit, nem kinyilatkoztatok, csak leírom, hogy mi van szerintem.

11.     A menekültek nem fokozzák a terrorveszélyt, hiszen nyilvánvaló, hogy egy elszánt terrorista nyugodtan bejuthat más módon is bármely országba, robbanóanyagot, fegyvert pedig helyben is szerezhet. Az igaz, hogy, ha a menekültek nem mennek haza, hanem bevándorlók lesznek belőlük, akkor leszármazottaik afféle másodrendű állampolgárok lesznek, akik közül sokan bizony komoly ellenérzésekkel viseltetnek a (szüleiket) befogadó társadalommal szemben. Magyarországra viszont nem nagyon akarnak bevándorolni, szóval minket ez a veszély nem fenyeget. Viszont vannak sokkal régebbi bevándorlóink, akiknek a leszármazottai a mai napig nem tudtak beilleszkedni a társadalomba, és akik rengeteg gondot (bűncselekményt) okoznak, ha pl. a civilek megkéselését is terrorista cselekménynek tekintjük, és nem mondjuk garázdaságnak, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy élnek közöttünk terroristák.

22.     A terror szó szerint erőszakot jelent. Az erőszak monopóliumát az államok maguknak tartják fenn, vagyis az állami erőszak jogos, az nem terrorizmus. Még akkor sem, ha egy egész népet tart elnyomásban. Ezt ki lehet jelenteni, de attól még nem lesz igaz, és azok az elkeseredett emberek, akiknek semmilyen más lehetőségük nincs harcolni a saját (vélt vagy valós) igazságukért, bizony erőszakhoz fognak fordulni, és meg fogják találni a bosszú lehetőségét. A nyugati világban szocializálódott emberek közül is kerülnek ki terroristák, mert nem érdekli őket, ha elítéli őket a társadalom, esetleg pszichopaták. Viszont az iszlám vallás mártírnak tekinti ezeket az embereket, és egyenes belépőt ígér a paradicsomba.

33.     A terror ellen nem nagyon lehet védekezni. Konkrétan, ha valamely társadalom nem ad okot rá, nem viselkedik agresszívan, igyekszik humánusan és igazságosan bánni mindenkivel, még az sem érezheti magát biztonságban. (Lásd Norvégia) A lőfegyverek tartását be lehet tiltani, lehet terrorelhárító desszantosokat képezni nagy mennyiségben, de minek? Finnországban majdnem mindenkinek van lőfegyvere, mégsincs komoly bűnözés vagy terrorizmus. Robbanószert házilag is lehet barkácsolni, vagy késsel is be lehet sétálni egy tömegrendezvényre és ott ámokot futni, a buszon rá lehet ugrani a sofőrre és közlekedési balesetet okozni, vagy kisiklatni egy vonatot… Egyszerűen nem lehet minden veszély ellen védekezni, vagy csak egy teljesen elnyomó jellegű társadalomban, mint pl. Észak-Korea. Régen egyébként, az ókorban, középkorban voltak bizonyos garanciák. Az ellenségek, potenciális fenyegetéssel bíró egyének családtagjainak fogvatartása, illetve a kegyetlen büntetések, amiket ma már embertelennek tartunk, bizonyos fokig működtek.

44.     A terrorizmus mozgató ereje, oka a szex? Az iszlám fundamentalizmusnak kétségtelenül legfőbb oka a törzsi kultúrából hozott összetartozás, társadalmi elkötelezettség hasznos volta az egyén számára. A nők alárendelt helyzete biztos szaporodást jelentett a férfiak részére, családot, társadalmi elismertséget. A nők számára ugyan sokszor boldogtalan élet jutott, kiszolgáltatottság a családja férfi tagjainak, de a körülményekhez képest mégis a legbiztonságosabb lehetőség saját és gyermekei jövője (sikeres túlélése és szaporodása) szempontjából. A modern kultúra az emancipált nőkkel erre a hagyományos társadalmi berendezkedésre folyamatos veszélyt jelent. A nők számára esély a tanulásra, az anyagi függetlenségre, önálló döntések meghozatalára, egy boldogabb élet lehetőségére. Ugyanakkor a férfiak nem szívesen mondanak le a nők kizsákmányolásáról, és a családfenntartó szerepükből adódó társadalmi helyzetükről. Bár ezt senki nem mondja ki, de a hagyományos társadalmakban a nők helyzetének javulása a férfiak kiemelt helyzetének romlását jelenti. Márpedig, ahol nem lehet pár tevéért feleséget venni, hanem el kell nyerni a nő vonzalmát, és meggyőzni, hogy mondjon le önállósága nagy részéről, ott a férfiak egy része nem fog feleséget kapni (mert felmenőihez hasonlóan, egy undorító, hím-soviniszta disznó, akivel még egy teve sem élne szívesen együtt), és, aki kap, az se játszhatja a pasát otthon. Márpedig mindenki szívesebben kiskirály egy szemétdombon, mint átlagos senki egy palotában.

55.     Másrészt a hagyományos társadalmakban az erő, illetve az erőszak nagyon fontos és elfogadott tényezője a hierarchiának. Valahogy úgy, mint nálunk az általános iskolákban vagy a börtönökben. Kétségtelenül kockázatos úgy élni, hogy a jogrendszer nem nyújt biztosítékot a vagyontárgyaim, feleségem, életem erőszakos elvétele ellen, ahol az erősebb előtt be kell hódolnom, hogy élni hagyjon, de viszont nagyon kellemes érzés, hogy én is hatalmaskodhatok a nálam gyengébbekkel szemben. Vannak persze elfogadott szabályok, vallási törvények, melyeket be kell tartani, de nem mindenkivel szemben, és sok mondvacsinált indokot lehet találni az erőszakra, pl. jogos bosszú, vallási ellentétek, isten akarata, stb..

És: A hagyományos társadalmak összetartó ereje a másoktól való elhatárolódás, félelem és mások gyűlölete. Ha nincs közös ellenségünk, akkor kreálunk párat, mert nincs ennél jobb összetartó erő, ezért:  „Nem igazán kedveljük mi itten a fajtádat errefelé…”

Foci

Az én gyerekkoromban minden gyerek focizott. Az órák közötti szünetekben, délután, az iskola udvarán, a napköziben, a játszótéren, az utcán. (mármint a fiúk) Nálunk a hegyvidéken nem volt rendes focipálya a közelben, mert drágák voltak a telkek, és nem voltak sík részek. (Bár a TF-nek volt rendes pályája, oda nem mehetett be bárki kölke). Itt az erdős, lejtős zöldövezetben épült lakótelep félén volt egy játszótér, ahol sokat fociztunk, és ami szerintem a világ legfurcsább focipályája volt, mert 1. Nem négyszög alakú volt, hanem ellipszis. 2. A kapuk nem egymással szemben helyezkedtek el, csak nagyjából, és igazából csak két út volt, a játszótér két bejárata. 3. a pálya oldalirányban lejtett. 4. Különböző tereptárgyakat kellett kerülgetni, úgymint gömb-mászóka, rakéta-mászóka, ping-pong asztal. 5. A pálya talaja kavics volt. Nem mellesleg, ha valaki nagyon kirúgta a labdát a pályáról, akkor az egyszerűen nekiállt legurulni a hegyről, percekig tartott, míg visszahoztuk. (egy-két buszmegállónyit lerohanni 2 perc, vissza 10 perc) A könnyebb érthetőség kedvéért lerajzolom a „focipályát”:

Azután már felsős koromban elkészült egy betonozott parkoló, ahol sokkal jobbak voltak a feltételek, sőt kapukat is felállítottak. Én imádtam focizni, jó is voltam benne, ami nem meglepő, hiszen mindennap játszottam. Sajnos szüleim nem támogatták, hogy versenyszerűen kipróbáljam magam, így 16 éves koromban tudtam először egy csapathoz leigazolni. Az egyesület Budapest másik felén volt, egy-egy órát kellett buszoznom edzésre és vissza, de a nagyobb baj az volt, hogy szörnyen proli kis csapat volt, a fővárosi közterület tisztító vállalat junior csapata, ahol az eredmény vagy a tudás nem számított, az volt a lényeg, hogy a kollektíva gyerekeinek játékot biztosítson. Én így csak cserejátékos lehettem. Fél év alatt – ha jól emlékszem - egyetlen meccset nyertünk – az utolsót, ahol kivételesen kezdő lehettem. (És gólt is rúgtam) Ez a protekcionista hozzáállás, ami a versenyképességet inkább büntette, mint támogatta volna, eléggé általános volt akkoriban, és ami azt illeti, sajnos ma is az. (Ezért tart ott a magyar foci, ahol a gazdaság is: a béka segge alatt) Szóval elment a kedvem a focitól, a grundra lejáró gyerekek is már csak dumálni jártak inkább, a számítógépes játékokat kedvelték, a nyolcvanas évek végén a focinak Magyarországon leáldozott.