A hazugságok veszélyei

Ha egy kormányzat hazugságokra épít, akkor azokat egyre nagyobb bűnök árán tudja csak leplezni, amik miatt egyre nagyobb hazugságokra kényszerül, végül bűnei olyan mértékben halmozódnak fel, hogy a hatalmat semmiképp nem tudná átadni felelősségre vonás nélkül, ezért ahhoz bármilyen áron ragaszkodik. Ebből következően leváltásuk egyre nehezebb, nagyobb áldozatot követel, a kormányzat (a diktatúra vezető elitje) megbuktatható, de magukkal rántják az ország gazdaságát, gyűlöletet szítanak az "oszd meg és uralkodj"   ősi igazsága alapján...

Egy ilyen kormányzat minden lehetséges módon beépül az összes hatalmi struktúrába, a gazdasági elitbe, stb, rákos daganatként burjánzik a társadalom testén. Eltávolítása nehéz és fájdalmas (Szíria!), a felépülés pedig évtizedekig tarthat. Ráadásul jöhet egy újabb populista politikus, aki az előző rendszer felszámolására hivatkozva kiépíthet egy újabb diktatúrát. Dél-Amerikában, Ázsiában sok helyen, Afrikában szinte minden országban ez zajlik évtizedek óta, az ott élők nem is remélnek többet, mint egy viszonylag puha diktatúrát, ahol legalább az életük nincs veszélyben (ha nem ugrálnak).

Magyarország pedig úgy tűnik, csatlakozik ezekhez a társadalmakhoz. Mintha egy képzeletbeli fokmérőn, melyen a hatvanas évek óta lassan - majd 1989-ben hirtelen nőtt volna a demokrácia értéke, megközelítve a fejlett államok értékeit, most szépen zsugorodni kezdene ez az érték. Nem hanyatlás: negatív növekedés:) - Amikor ez eléri a szabad véleménynyilvánítás büntetésének bevezetését, akkor már nem lehet majd tenni ellene, addig kell felemelni a szavunkat, amíg lehet! (Már, amennyiben nem vagyunk haszonélvezői a rendszernek) A Fidesz – a baloldali diktatúra lebontására hivatkozva – igyekszik kialakítani a hatalmi monopóliumát, szabadságharcnak hazudva azt. Érdekes, hogy nagyon sok diktátor tekintette magát forradalmárnak, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy ő a jó oldalon harcol, aki pedig kritizálja a rendszert az a rossz oldalon. Az ellenzék tehát ellenség.

1989-ig, amíg a szocialista diktatúra államainak részét képeztük, Magyarországot a fejlett és a fejlődő országok közé sorolták. „Közepesen fejlett országok”. Nos, gazdaságilag sem sikerült utolérnünk a Nyugatot, de ez a közepes fejlettség leginkább a demokráciára való hajlandóságunkat jellemzi. Igényünket az igazságos, tisztességes viselkedést jutalmazó társadalomra, ahol nem hazudják keresztényinek és erkölcsösnek az arroganciát, a gyűlöletszítást, a megalázást, ahol nem tolerálják a korrupciót, akkor sem, ha annak célja „egy hazai nagyvállalkozói réteg támogatása a külföldi multik ellenében”, és ahol nem az erkölcsi nullák akarják erkölcsre oktatni a gyermekeinket.