1. A választópolgárok nagyobb része nem fizet adót, viszont élvezi a szociális juttatásokat, úgymint ingyenes egészségügyi ellátás, oktatás, segélyek, stb.
2. A nyugdíjak a költségvetés 20 %-át elviszik, és bár a nyugdíjasok (többnyire) a saját egykori befizetéseiket kéne, hogy visszakapják, azt valójában már régen elköltötte az állam a saját működésére.
3. Az állami szervek saját fenntartásukra a GDP nagyobb hányadát fordítják, mint ami szükséges lenne, az ott dolgozó emberek szintén választók.
4. Mivel semmilyen kormány nem akar szembe menni a választók többségével, ezért nem merik lefaragni se a szociális kiadásokat, se az adminisztrációs költségeket. Egy ilyen lépés a kormány bukásához vezetne. Így viszont minden évben jelentős költségvetési hiány jelentkezik, amit az állami tulajdon fokozatos eladásából, illetve hitelek felvételével pótol a kormány. Az eladósodottság azonban további terheket ró a költségvetésre.
5. Azok a polgárok viszont, akik a produktív szférában dolgoznak, nem nézik jó szemmel, hogy jövedelmeiknek nagyobbik részét elveszik tőlük adók formájában.
6. Az elöregedő társadalom miatti növekvő nyugdíjterhek, valamint a felvett hitelek törlesztése miatt az adókat, járulékokat a jövőben sem lehet csökkenteni. A képzett fiatalok előtt több perspektíva nyílhat meg külföldön, mint itthon. A kivándorlók adóbefizetései szintén hiányoznak majd az államkasszából.
7. Az állami (önkormányzati) vezetésben jelenlévő jelentős korrupció, és a politikai elit bizalmi válsága nem ösztönzi a polgárokat becsületes adófizetésre, sőt egyeseknek még dolgozni sem éri meg legálisan, ha egyszer több jövedelmük származik segélyből és illegális munkából.
8. A foglalkoztatottság jelentős növelése nélkül nem várható a gazdaság talpraállása. De széleskörű társadalmi összefogás is szükséges lenne, olyan, ami csak természeti katasztrófák, háborúk, vagy forradalmak után szokott előfordulni.
9. De az is lehet, hogy elég lenne, ha a társadalmat megosztó (és azon élősködő) politikai pártokat megszűntetnék, ezt azonban nem lehet elvárni azok vezetőitől, hiszen ők meg vannak győződve róla, hogy (legalábbis részben) a választók érdekeit képviselik. A pártok olyan emberek szövetségei, akiknek anyagi vagy más előnyök megszerzése a céljuk a többiek rovására.
2. A nyugdíjak a költségvetés 20 %-át elviszik, és bár a nyugdíjasok (többnyire) a saját egykori befizetéseiket kéne, hogy visszakapják, azt valójában már régen elköltötte az állam a saját működésére.
3. Az állami szervek saját fenntartásukra a GDP nagyobb hányadát fordítják, mint ami szükséges lenne, az ott dolgozó emberek szintén választók.
4. Mivel semmilyen kormány nem akar szembe menni a választók többségével, ezért nem merik lefaragni se a szociális kiadásokat, se az adminisztrációs költségeket. Egy ilyen lépés a kormány bukásához vezetne. Így viszont minden évben jelentős költségvetési hiány jelentkezik, amit az állami tulajdon fokozatos eladásából, illetve hitelek felvételével pótol a kormány. Az eladósodottság azonban további terheket ró a költségvetésre.
5. Azok a polgárok viszont, akik a produktív szférában dolgoznak, nem nézik jó szemmel, hogy jövedelmeiknek nagyobbik részét elveszik tőlük adók formájában.
6. Az elöregedő társadalom miatti növekvő nyugdíjterhek, valamint a felvett hitelek törlesztése miatt az adókat, járulékokat a jövőben sem lehet csökkenteni. A képzett fiatalok előtt több perspektíva nyílhat meg külföldön, mint itthon. A kivándorlók adóbefizetései szintén hiányoznak majd az államkasszából.
7. Az állami (önkormányzati) vezetésben jelenlévő jelentős korrupció, és a politikai elit bizalmi válsága nem ösztönzi a polgárokat becsületes adófizetésre, sőt egyeseknek még dolgozni sem éri meg legálisan, ha egyszer több jövedelmük származik segélyből és illegális munkából.
8. A foglalkoztatottság jelentős növelése nélkül nem várható a gazdaság talpraállása. De széleskörű társadalmi összefogás is szükséges lenne, olyan, ami csak természeti katasztrófák, háborúk, vagy forradalmak után szokott előfordulni.
9. De az is lehet, hogy elég lenne, ha a társadalmat megosztó (és azon élősködő) politikai pártokat megszűntetnék, ezt azonban nem lehet elvárni azok vezetőitől, hiszen ők meg vannak győződve róla, hogy (legalábbis részben) a választók érdekeit képviselik. A pártok olyan emberek szövetségei, akiknek anyagi vagy más előnyök megszerzése a céljuk a többiek rovására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése