Milyen alapon várják el az emberek, hogy őket foglalkoztassák? Hogy valaki alkalmazásba kerüljön az két módon lehetséges: olyan szakmai vagy egyéb tudással, képességgel rendelkezik, amivel vállalkozóként is megélne; vagy megfelelő ismeretséggel, protekcióval rendelkezik. A közszférában természetesen csak a második feltétel szükséges, a szakmai tudás inkább hátrány, hiszen a többi ott dolgozót ez zavarhatja. Ilyen esetben az alkalmazottnak rejtegetnie kell tudását, hozzáértését, amíg nem kerít magának egy vezető beosztású patrónust.
Mivel azonban nem dolgozhat mindenki a közszférában, a legtöbben kénytelenek olyan szaktudást szerezni, amivel a versenyszférában is kaphatnak állást. Illetve a legtöbben azzal versenyeznek, hogy megalázóan alacsony bérért elvállalnak komoly szaktudást nem igénylő, betanított munkákat. Az ő helyzetük a legrosszabb, hiszen bármikor pótolhatóak. Manapság csak a munkaképes lakosság fele dolgozik állásban, és a jövőben sem várható növekedés. Mivel a versenyszféra dolgozóinak kell eltartaniuk a nem dolgozókat, valamint a közszférában dolgozókat is, ezért iszonyú adóterheket fizetnek, a megtermelt munkájuk ellenértékének kétharmadát az állam elveszi tőlük.
A versenyszférában tehát a munkaadóknak csak olyanokat érdemes alkalmazni, akiknek a munkája kétszer annyit ér, mint amennyit neki fizetnek. (az egyharmad az ÁFA és egyéb adók figyelembevételével jön ki.) Persze van a versenyszférának egy illegális része is: a feketegazdaság. Az itt dolgozók pontosan annyit kapnak kézhez, amennyit a munkájuk a munkaadójuknak ér, és csak alkalmi munkákat lehet vállalni. A feketegazdaságban dolgozókat nem lehet bevonni az adófizetők körébe, mert annyiért nem dolgoznának, amennyi az adók levonása után maradna a bérükből.
Bár az adóterhek csökkentésével elvileg növekedhetne a foglalkoztatottság a versenyszférában, a kieső bevételek miatt tömegeket kéne elbocsátani a közszférából. A segélyekre is kevesebb pénz jutna, ami éhséglázadásokhoz vezetne. Az állami cégek, intézmények pedig csődbe mennének.
Ez a forgatókönyv azonban nem következhet be, mivel ezen állami cégek, intézmények dolgozói közeli kapcsolatban vannak a mindenkori állami vezetéssel, így képesek megakadályozni az érdekeiket sértő döntéseket. Most mindenki azt kérdezi, hogy lehet, hogy így elkúrta Magyarország az elmúlt 20 évet, és vajon milyen változások lesznek?
Lássuk be kényszerpályán vagyunk, a 22-es csapdájában. SEMMILYEN VÁLTOZÁSOK NEM LESZNEK.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése