Te vízilabdáztál már? Nem? Igaz, ez nem egy szabadidő sport. Nem valószínű, hogy ki tudnál bérelni egy uszodát és összeszedni 10 embert, hogy játsszon veled. Ezt csak egyesületben lehet űzni, sokévi (de még gyerekkorban végzett) egyesületi úszás után. Mindazonáltal a vízilabdában, úszásban, kajak-kenuban adottak a feltételek a legjobb játékosok kinevelésére, de a legtöbb sportágban ez nincs így. Az egyesületi sportolás előnye, hogy nem a szülőknek kell kifizetni a sportolás és versenyzés költségeit, így a szerencsésebb városi gyerekek számára van lehetőség a sportolói karrierre. A többi gyerek lehet akármilyen tehetséges, sosem fog lehetőséget kapni a bizonyításra. Másrészt viszont, hogy konkrétan melyik gyerek kap lehetőséget, és milyen sportágban az sokkal inkább a szülei kapcsolati tőkéjétől és támogatásától függ, mint az ő tehetségétől. Igazából a tehetség nem előny gyerekkorban, hiszen az egyesületben sportoló többi gyerek szülei úgy érezhetik, hogy az „ilyenek” (a tehetségesebbek) elvehetik az ő gyereküktől a sportolás és a siker lehetőségét! Miért támogatnánk mások (gyerekeinek) a sikereit? A miénk talán nem érdemli meg? Ha lennének olyan versenyek, ahol a sikeres szereplés presztízst jelentene egy adott közösségnek vagy iskolának, akkor a tehetségek természetes módon kiválasztódnának és támogatásra találnának. Hallotta már valaki egy bajnoktól azt, hogy a részvétel a fontos, nem a győzelem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése